Magyar Napló

Az antikommunista forradalom és az ellenforradalmak

Salamon Konrád 1956 októberéről és a XX. századi makacs történelmi tévhitekről

(részlet)

Salamon Konrád történésznek, a Magyar Tudományos Akadémia doktorának nemrégiben jelent meg Tizenkét nap szabadság, 1956. Az első antikommunista forradalom című monográfiája, amely az új történelmi szempontok mellett gazdag képanyagával is segíti az események megértésén túl az érzelmi azonosulást újabb kori történelmünk e megkerülhetetlen sorsfordulójával. Az elméleti kérdésekről folytatandó dialógust már a könyv alcíme is inspirálja.

– Mit kell értenünk azon, hogy 1956 „az első antikommunista forradalom” volt?

– A kommunisták rögeszmésen forradalmároknak tekintik magukat, hatalomátvételeiket pedig forradalmaknak. Ebből következően, aki az ő embertelen politikájuk ellen fellép, az csak ellenforradalmár lehet. A rossz kiindulópont tehát csak rossz következtetéshez vezethet. Ha viszont a tényeknek megfelelően abból indulunk ki, hogy a forradalom a zsarnoki rendszerek megdöntése és a szabadságjogok kiterjesztése, akkor azt kell látnunk, hogy a kommunisták nem forradalmakat hajtottak végre, legfeljebb vérengzéseket, mert mindenütt úgy jutottak hatalomra, hogy megdöntötték az alkotmányos, demokratikus rendszereket, illetve a kibontakozó demokráciákat; és egy totális diktatúrát, egy új zsarnokságot teremtettek a helyükbe. Az így létrehozott és fenntartott kommunista zsarnokságnak a megdöntése pedig forradalom, amely a világon először 1956-ban, Magyarországon valósult meg. A bolsevikok 1917-es úgynevezett „októberi forradalmáról” beszélni tehát helytelen és történelmietlen, s ez vonatkozik a többi kommunista hatalomátvételre is. Egyébként a fasiszták és a nemzetiszocialisták is forradalmaknak tekintették a hatalomátvételeiket, ami szintén elfogadhatatlan.

 

 

Címke:
KAPCSOLÓDÓ TARTALMAK

Vissza az oldal tetejére