Magyar Napló

Geréb tiszteletes

(részlet)

Nagy az én bűnöm, mondta Geréb tiszteletes magában, miközben ünneplőbe öltözve beült a padba a hívek közé. Nagy fekete kabátot viselt a hideg templomban, ahol fűteni soha nem lehetett. Hosszú évek cigarettázásától rekedt hangján köhintett egyet. Az egész gyülekezet őt nézte. Abban a pillanatban lépett be a domonkosi kolléga, aki Geréb helyett tartotta az istentiszteletet. Ilyen még nem fordult elő lelkésszel Ópatak történetében. A hívek nem tudtak úgy nézni rá, mint maguk közül valóra, hiába ült be közéjük, mégiscsak ő volt a tiszteletes, ha gyarló is. A férfiak padjában ült, a nőkkel szemben. A leendő konfirmáló lányokra merőlegesen, ahogy ez évszázadok óta szokás. A lányok is részvéttel néztek Geréb tiszteletesre. Még maradt némi remény, hogy nem bocsátják el, de egyre inkább úgy festett, hogy az presbitérium leszavazza. Ha kis többséggel is, de leszavazza. És akkor följebb kerül az ügye, s ha ott is elítélik, új gyülekezet után kell nézzen. A nehezén pedig már túl volt. Megkopaszodott, a maradék haja ősz lett, felesége is visszament hozzá. Ott ült vele szemben Kamilla néni, és őt nézte, a gyarló férjet, hogy mit kellett mellette megérnie. Geréb tiszteletes felállt, és a hívekkel együtt énekelte a Református énekeskönyv második énekét Károli veretes nyelvén. Mély, dohánykarcos hangja csak vezető szólam lett a férfikarban. Szelíd arccal énekelt, mondom, a nehezén már túl volt.

Címke:
publikálta:
2 publikáció
Csender Levente

(1977, Székelyudvarhely) író. 1991 óta él Magyarországon. A PPKE magyar–kommunikáció szakán végzett 2005-ben. 2012-ben a Tokaji Írótábor díjában részesült. Legutóbbi kötete: Murokszedők (2013).

KAPCSOLÓDÓ TARTALMAK

Vissza az oldal tetejére