Magyar Napló

Lovak, zsokék, bukmékerek

A pesti lóverseny szórakozást, társaságot, játékot és (szerencsés esetben) pénzt jelentett a kor emberének, nem csoda, hogy számos író mutatkozott a gyepen, és örökítette meg a futtatásokat. Adytól Heltai Jenőn át Bródy Sándorig, Mándy Ivántól Ambrus Zoltánon át Hunyady Sándorig sorolhatjuk a loviról emlékezőket.

Hunyady Sándor szemén keresztül például láthatjuk, milyen a „lószakértő” író: „A parádé isteni szép. A nap tündérien süt. A telivérek szőre ragyog az akarattól. Maga a kormányzó is lejön a gyepre, hogy közelről lássa a fölvonulást.”„Halk moraj kél a tribün előtti téren: »A kormányzó bízik a lovában!« – Bízhat is. Balbinus leánya száraz, feszes, duzzad a kondíciótól. A zömök Try Well egy kicsit »üresen lép«, mintha túl volna srófolva. Figaró vizes, Cabala ideges, Bársony talán kicsike ekkora föladathoz. A többi nem számít.”

Krúdy Gyula olyan otthonosan mozog a pálya melletti teraszokon, mint a tabáni kiskocsmákban. Számára a lovin megjelenő emberek a legfontosabbak, az arcok, amelyek a pálya felé fordulnak. A versenynapok társadalmi összejövetelek, alkalmat adnak ezen emberek találkozására, és megfelelő színpadot teremtenek, hogy olvasóinak legfontosabb témájáról: a szerelemről, a szerelmi bánatról beszéljen. A lóverseny díszlet a színes forgatagban, zsokék, bukmékerek, játékosok, istállótulajdonosok kavalkádjából kiemeli kedvelt szereplőit, hogy bemutathassa nekünk őket.

Így Kecskebaki urat, akinek „vérmes tekintetén és szegett nyakán meglátszott, hogy az úriember életében nem vetette meg a jó falatokat, de még a falatoknál is jobb kalandocskákat”, akinek „szoknyák között bujkáló szeme volt.” A gavallér tíz év óta minden őszi versenyen, az év kétszázhetvenedik napján találkozik egy hölggyel, akiről semmit sem tud, csupán minden évben elpanaszolja neki életét, bánatát. Vagy ott van Taral, a csodalovas, akiről kiderül, hogy a „látszólagosan egykedvű amerikai valamely varázslattal rendelkezik, amellyel úrrá tud lenni a nyerge alá vett paripán, ördögi futamodásokat rendez lovával, amikor az kifáradtnak, félig

holtnak látszik, hirtelen, mint valami látomány, megjelenik a lovascsapat élén, holott egy pillanat előtt még hátul kocogott.” „Ha Taral felvette a versenyt ellenfeleivel, ritkán maradt le; ha Taral egyszer előre tudott jutni a viszontagságos futtatópályán, akkor elsőnek érkezett be lovával.”

FOTO FORTEPAN Magyar Bálint, 1917

De ír Kincsemről is Krúdy, a veretlen kancáról, amely ötvennégyszer futott veretlenül. A dicső időszakról, amikor minden „küzdőtéren megjelenik vala Kincsem, és a magyarok kimeresztett

szemmel, fokozódó lelkesedéssel kezdenek beszélni a verhetetlen gödi lóról. Voltaképpen ez a nyakigláb kanca volt az okozója annak, hogy a nyolcvanas években határtalan lóversenyláz ereszkedék Budapestre.”

Aztán megjelenik a turfkirály is: „Pedig senki se tud itt eltitkolni semmit, csak egyetlenegy: a turfkirály. A szakállas, sápatag arc egykedvűségében, csöndes, szinte unott mozdulatlanságában

hiába kutat a leskelődő tekintet. Örömet, szomorúságot, de még csak futó bosszúságot sem árul el soha ez az arc. Szinte hipnotikus nyugalom árad a csöndes lépésű ember környékén. Amerre megy (ahogy megy), az izgalomtól feldúlt arcok szégyenkezve igyekeznek hétköznapi formájukat magukra ölteni. Mintha röstelkednének az emberek a megjelenő turfkirály előtt.”

FOTO FORTEPAN Magyar Bálint, 1922

Ez Krúdy világa, jellegzetes karakterek arcképcsarnoka, pesti embereké, akiknek örömeit, bosszúságait megörökítette, hogy bennük elmondhassa a maga érzéseit. És megjelenik lóversenyről szóló írásaiban az emlékezés mozzanata is, ahogy felidézi a lóversenypálya egykori miliőjét: „Ó, mily rugalmas volt a gyep a totalizatőr bódéi körül, mily árnyékos volt a kis liget, amelynek közepén tarka pokrócaik alatt körben vezették a versenyparipákat, mily finom és jókedvű volt a társaság, amely e helyen találkozni szokott május illatos napjaitól kezdve késő októberi időig, midőn a borongós estéken már gyertyavilág mellett fizették ki az utolsó tiketteket a totalizatőr tisztviselői.”

A cikk mellé további olvasnivalónak ajánljuk Krúdy Gyula A régi lóversenytér című írását, ezen a linken.
A cikk megjelent az Irodalmi Magazin Krúdy Gyuláról szóló számában, ahol további érdekességeket olvashat az íróról.
Az Irodalmi Magazint árusító helyek listája ezen a linken érhető el.

Címke:
KAPCSOLÓDÓ TARTALMAK

Vissza az oldal tetejére