Magyar Napló

Minden után

Papp-Für János költészeti pályája viszonylag későn indult, azonban folyamatosan keresve saját hangját, egyre sikeresebb kötetek – szám szerint öt: Rámcsukódott ajtók mögött (2007), Metszetek (2008), Apokrif – az út (2009), Nehogy egyedül (2013) Minden után – művészeti kórtanok (2015) – megírásán van túl. Legfrissebb kötete a minden után – művészeti kórtanok 2015-ben került a könyvesboltok polcaira, s első bemutatója 2015. január 31-én volt Hajdúböszörményben, a Maghy Művészházban, a város kiemelkedő kulturális programja, a Mezsgye IX. állomásának színvonalas részeként. A szerzővel Áfra János Gérecz Attila-díjas költő beszélgetett az est folyamán.

pf

Csáki Róbert művészete volt a legnagyobb hatással rám az utóbbi években, vagy talán azt is mondhatnám, hogy még egyik képzőművész sem volt akkora hatással rám, mint ő.” Nem véletlen tehát, hogy az új könyv borítóján Csáki Róbert Stilyst 1. című festménye látható.

A könyvet többek között az teszi érdekessé, hogy minden egyes szöveg összekapcsolódik egy képzőművészeti alkotói világgal, emellett pedig egy érdekes vizualitással való játék is felfedezhető benne. Minden vershez tartozik egy kurzivált szavakból, szókapcsolatokból álló – néhol szórt – szófelhő a szemben lévő oldalon, amely a versből kiemelt részletekből áll, ám ezeket összeolvasva egészen más jelentést kapunk, mint a teljes versszövegben. A költő ennek a megoldásnak az okát az első élmények maradandóságával magyarázta. A részletek elfelejtődnek, a lényeg viszont megmarad. A könyv baloldali lapjain megjelenő szavak lennének azok, amik megmaradnak. A legintenzívebb élmények.

Papp-Für János képzőművészettel való viszonyát jelentősen meghatározzák a zeneművészeti konzervatóriumban töltött évei, ahol művészettörténet – klasszikus gitár szakon végzett. Így talált rá a festőművészetre, majd sokáig nem írt, de az emlékek megmaradtak. Később feltett szándékává vált a képeket az irodalom formanyelvén is megjeleníteni.

A korábbi kötetében – Nehogy egyedül – sokkal inkább a személyesség, a kapcsolati kérdések feldolgozása, különféle érzelmi viszonyulások és ezeknek a feszültségtere az, ami kirajzolja a szövegeket, a friss kötet verseire sokkal jellemzőbb az absztrakt, kevésbé konkretizálható vizualitás, víziószerűség. Nagyon sűrűn egymásra halmozódnak ezek a képek, amik a korábbi könyvre nem voltak annyira jellemzőek.

Azonban mégsem mondhatjuk, hogy ezek közvetlen képleírások. A képek alapot nyújtanak a gondolkodáshoz, meditációs platformként szolgálnak, elindítanak egy folyamatot, és arra késztetik az olvasót, hogy sokszor átrágja magát a szövegeken és mindig mást-mást vegyen észre az adott írások rétegei között.

Az est folyamán fény derült arra is, hogy a kötet címének (Minden után) megtalálásában Áfra János segédkezett, mint ahogy szintén ő a kötet egyik szerkesztője is. A művészeti kórtanok alcím azonban önmagában kevésnek bizonyult. A könyv címe érvényt nyer a borító értelmezésében is, Csáki Róbert festészetének komoly üzenete van. Valami olyan minden utáni, misztikus, művészi nyelven próbálja kifejezni önmagát a festészet formanyelve által, ami nagyon jellemző a könyvben megjelent szövegekre is.

Papp-Für előző köteteiben is erős a szakralitáshoz való viszony, az Istenhit és a halálhoz való viszonyulás fontosságának hangsúlyozása. A költő életében fontos szerepet játszott a vallásosság, a templomba járás, a hitgyakorlás, amit tolóerőként érzékel költészetében. A halál gondolata már gyermekként is gondolkodásra sarkallta, hogy mi történik azután. Az új verseiben részben ezzel is kíván foglalkozni. 2009-ben megjelent kötetének címe – apokrif (az út) – is azt jelenti: nem kanonizált szentírás, amellyel víziószerűen az élet után levő dolgokra utal.

Az est folyamán több vers elhangzott, s a szövegeket inspiráló festmények, egyfajta segédanyagként, kivetítve voltak láthatóak a bemutató alatt.

hol, hová

André Lhote festménye alapján

ülsz a Napba nézve, elmerülsz
a délután maradékaiban. ennyi épp
elég is lenne. de nyomaszt az éjszaka
emléke, az álmok hordereje csak nő,
mint szemeiden az ólomnehezékek.
ha végleg felébrednél, csak a szék
dülöngélne alattad, és macskaköves
arcodon félárnyékba bújna egy újabb
naplemente. vissza nincs, előre meg minek.

A baloldalon lévő szöveg így hangzik: Ülsz a délután maradékaiban, nyomaszt az éjszaka, szemeden egy újabb naplemente.

Érezhető a különbség a két szöveg között, eleve a dimenziók síkeltolódásán is. Máshogy kapcsolódnak össze a szavak és nagyon nehéz ebből hallomás alapján leszűrni azt, hogy mit is akar a szöveg. Éppen ezért érdemes kézbe venni, ismerkedni vele, összevetni a szemben lévő oldalakat, hiszen érdekes játékteret nyit ez a fajta költői nyelv.

A Hieronymus Bosch képe alapján íródott vers baloldali szófelhőjéből kiolvasható mondat a „Másnak csupán illúzió” volt, ami visszavezetve a valláshoz, a hithez, felvetette a kérdést, hogy pontosan mi is az, amiben a versek írója hisz. A válaszból kiderült, a költőben erősebb az Istenfélelem, mint maga a hit. Zavartságot kelt benne Isten megfoghatatlanságának, láthatatlanságának ténye. Ha imádkozik, azt nem a kérés miatt teszi, hanem hogy amije van, az továbbra is megmaradjon neki.

A mindennapok hitvallásának kérdésköre egyszerűbben megfogalmazhatónak bizonyult. A tisztességes; becsületes élet és a munka az, ami szerint Papp-Für János igyekszik élni a mindennapjait. A két dimenziót, ami alapján a friss könyv és az előző kötetei íródtak, nem egyszerű összehangolni.

A személyesség, a kapcsolatok, az átélt élmények feldolgozása áll igazán közel a szerzőhöz, és ez alapján igyekszik írni a készülő; árnyékapa munkacímet viselő kötetét is. Az elhangzottak alapján, az utóbbi időben kezd elsajátítani egy új nyelvi rendszert, ez A/4-es oldalnyi hosszú szövegekben kap formát, amelyek az elbeszélés, próza és a vers határán egyensúlyoznak.

A felolvasások közben többször is előjött a fény – árnyék – nappal – éjszaka fogalmak gyakori versbéli megjelenése és kapcsolata, amit a költő a magyarázatában a gyerekkorára vezetett vissza. „Én mindig inkább megfigyelő kisfiú voltam, mint szereplő. Sokat álltam az ablakban. Ez sokszor meg is jelenik a versekben; az ablak, a függöny, a sötét, a fény… és mindig figyeltem a többi gyereket, ahogy játszanak. Az a legközvetlenebb emlékem az ablakban állásról, hogy mindig az apámat vártam. És nem azért vártam, mert nagyon vártam, hanem a sarkon figyeltem, hogyan fordul be. Hogy józan-e, vagy sem. És általában, amikor józan volt, mindig világosban érkezett meg. Amikor sötétben jött haza, akkor már nem. Ez volt meghatározó.”

Kevés olyan szerző van, akivel a költő azonosulni tud. Leginkább fiatal művészek munkáit olvassa szívesen, Áfra János, Pollágh Péter, Szabó Imola Julianna és Korpa Tamás neve hangzott el példaképp. Az idősebb korosztályból Marno János munkássága ragadta magával, és költészetének egyszerűsége és utánozhatatlansága, hogy azt sugallja, mintha ezt bárki meg tudná írni, miközben nem.

A bemutató zárásaként a tervekről, közelgő programokról, munkásságról kérdezték a költőt. Mint kiderült; tervből nincs hiány, és általában nagyon jól meg is valósítja ezeket. A IV. Hajdúböszörményi Írótábor szervezése és a Mezsgye sorozat fennmaradó 4 állomása sok elintézendő feladatot ró Papp-Für Jánosra, azonban ő az eddigi eredményeket látva boldog és örül annak, hogy mindig van mivel foglalkoznia.

Ványai Anita

KAPCSOLÓDÓ TARTALMAK

Vissza az oldal tetejére