Magyar Napló

Beke Mihály András írása a magyar irodalom külföldi népszerűsítésének ügyéről a Magyar Napló decemberi számában

bekemihalyandrasBeke Mihály András

Javaslatok a magyar irodalom külföldi népszerűsítése ügyében

(részlet)

 

A kétpólusú világrend sokat emlegetett felbomlása erőteljes kihatással volt a diplomáciai „világrendre”, és így a kultúrára is. A kommunista ideológia bukásának lényeges következményeként felértékelődött az addig lefojtott kulturális tényező. A klasszikus diplomácia, a gazdaságdiplomácia és a kulturális diplomácia területei között súlyponteltolódás ment végbe az utóbbi javára. A kultúra ilyenformán a nemzetközi politika viszonylag önálló elemévé vált, az új nemzetközi kontextusba került kulturális diplomácia jelentősége megnőtt. Mind tartalmát, mind társadalmi potenciálját illetően megváltozott. Tartalmilag a nyilvánvaló gazdaság- és kisebbségpolitikai vonatkozásai mellett növekvő jelentőségű nemzetközi biztonságpolitikai tényezővé vált. A másik lényeges fejlemény a „külpolitika társadalmiasodása”: a külpolitikai kérdésekben mind szükségesebb a társadalom jóváhagyása, másrészt pedig egyre több nem állami szereplő vesz részt a külpolitika formálásában. Ezért a diplomácia rákényszerül a public diplomacy eszközeire, keresnie kell a párbeszéd lehetőségét a fogadó ország közvéleményének egyes csoportjaival. Ez a változás nyilvánvalóan kihat a kulturális diplomáciára, amely természeténél fogva egyfajta public diplomacynak tekinthető. „Korunk nemzetközi rendszerét a külpolitika és a kultúra egyre intenzívebb összefonódása jellemzi. A korábbi diplomáciai eszközrendszer bővülésével, a döntési folyamatok társadalmiasodásával, valamint a médianyilvánosság robbanásszerű növekedésével a külpolitikai döntések meghozatalában egyre jelentősebb szerepet kapnak a kulturális megfontolások. Annak felismerése, hogy a közvélemény és ezzel együtt a döntéshozók befolyásolása elsősorban kulturális csatornákon keresztül lehetséges, felerősítette azt az igényt, hogy az államok és nemzetek egyre inkább más államok és nemzetek kultúrájához való viszonyuk által határozzák meg stratégiai helyzetüket.” – írja Pröhle Gergely.

Magyarán a kultúra nemzetközi fölértékelődésének, a kulturális cselekvés lehetőségnek a korát éljük – még ha mindennapi életünkben ezt olykor másként éljük is meg!

Számunkra, európaiak, illetve magyarok számára e felismerésnek van egy sajátos és aktuális dimenziója. Az „óhajtva-óhatatlanul” is egyre virtuálisabbá váló schengeni államhatárokkal együtt, fokozatosan – az útlevelünk helyett – a legfőbb identitásképező tényezővé éppen a kultúra – annak egész spektruma a gasztronómiától az irodalomig – növi ki magát. (Itt talán előnyünkre fordítható az a kényszerű tény, hogy immár közel száz éve állam-nemzettudatunkat kultúrnemzet-tudatra cseréltük fel.) Szerencsés tény, hogy az európai integrációval járó önkéntes nemzeti szuverenitás-korlátozás alól egyedül a kultúra képez kivételt.

Európa ma küzdelmes válaszút előtt áll: az egyik irányban, az út végén található az Európai Egyesült Államok, amely – a brüsszeli szirénhangok ellenére – valójában az erősebb államok által dominált európai konstrukció lenne; és szintén ez út végén lelhető fel a ma még roppant homályos „európai identitás”, egy olyan kulturális sokszínűség, amelyet a lélekszámban erősebb kultúrák színei dominálnának, vagy másként: egy olyan „európai kórus”, amelyet túlharsogna a német-francia-angol bariton! A másik út a Nemzetek Európája, amelyről nekünk, „kis népnek” nem lenne célszerű letérnünk. Nem kellene elveszítenünk a hangunkat a nagy kórusban. A „kis népek koalíciójának” kívánatosabb lenne arra törekednie, hogy a politikai schengeni térségben létrejöjjön egyfajta „schengeni kulturális tér”, amelyet az – UNESCO által Nyilatkozatban és Egyezményben is szentesített, az Európai Parlament által is megerősített – kulturális sokszínűség dominál.

Ehhez azonban nekünk, magyaroknak az egész magyar nyelvterületen meg kell erősítenünk kulturális jelenlétünket és identitásunkat. E cél elérésében pedig a magyar irodalomnak mint számunkra hagyományosan egyik legjelentősebb nemzeti identitásképző és egyben legjelentősebb identitásmegjelenítő tényezőnek igen jelentős szerepe van. Lehet. Kell lennie!

A Magyar Napló folyóirat előfizethető ITT

(fotó: Sebestyén László)

publikálta:
351 publikáció

KAPCSOLÓDÓ TARTALMAK

Vissza az oldal tetejére