Magyar Napló

Készül az Irodalmi Magazin legújabb száma – Interjú Mórocz Gábor és Réger Ádám szerkesztőkkel

Az igényes költő

Az Irodalmi Magazin legújabb lapszámával kapcsolatosan Mórocz Gábor és Réger Ádám szerkesztők válaszoltak kérdéseinkre

A múlt hétvégén Szatmárcsekén járt a szerkesztőség több tagja is. Következtethetünk ebből arra, hogy a hamarosan megjelenő lapszám kinek a személye köré épül?

– Igen, következtethetünk. A Hymnus születésének napján ünnepeljük 1989-től minden esztendőben A magyar kultúra napját, s erről a születés helyén, Szatmárcsekén is méltó módon megemlékeznek egy ökumenikus istentisztelet és a Kölcsey Társaság közös ünnepi rendezvénye keretében. Sőt, a Hymnus születésnapját megelőző vasárnapon minden évben itt kezdődnek, innen, a szatmárcsekei református templomból indulnak az országos ünnepségek is. Ezen az ünnepségen vettünk részt, s a környéken fellelhető Kölcsey-emlékhelyek megtekintésével anyagot is gyűjtöttünk a lapszámhoz. Álmosdon, Kölcsey Ferenc gyermekkori lakhelyén számos remek fényképet sikerült készítenünk Orbán Domonkos fényképésszel. Szatmárcsekén Kölcseyhez köthető tárgyi emlékek reprodukcióját készítettük el, így látható lesz például az alkotó lőpor-, illetve tintatartója is, valamint egy ritkán látható asztal, amelyet a szatmárcsekei egyházközségnek ajándékozott Kölcsey Ferenc.

Jánosi Zoltán, a Magazin főszerkesztője (egyben a Kölcsey Társaság elnöke) úgy fogalmazott az Ágh Istvánról szóló laudációjában a Kölcsey-emlékplakett átadásakor, hogy a Hymnus folytonosan kapta a sebeket. Megismerhetjük majd ezeknek a sebeknek az okait?

– Érdemes fogalmi síkra helyezni az idézett gondolatot, bár vannak szó szerint érthető vonatkozásai is, ha a Hymnus kéziratára gondolunk, amelynek „hordozója”, papíralapja – feltehetően savas tinta hatására – megrongálódott. Kétségtelen sebnek minősült, amikor a Hymnust méltatlan alkalmakkor, például diktatúrák dicsőítő ünnepein énekeltették, amikor a Rákosi-korban ki akarták cseréltetni, sőt újabb időkben is felmerült a gondolat, hogy könnyedebb szöveg legyen a magyarság himnusza, mert a Kölcseyé túlságosan tragikus. Az Irodalmi Magazin ez alkalommal a Hymnus keletkezéstörténetéről kialakult képet igyekszik gazdagítani, pontosítani, s olykor új megvilágításba helyezni (elemzést közlünk például a Dobozi című balladáról, amely a Hymnus előképeként is értelmezhető).

Ha már emlékplakett: Ágh István a Vanitatum vanitas, a Zrínyi dala, illetve Zrínyi második éneke kapcsán ellentétet lát a művek, s így magának Kölcseynek az emberi cselekvés értelméről vallott elképzelései között. Kölcsey eszmei fejlődése, alakulása mennyire rajzolódik ki, mennyire hangsúlyos a Magazinban?

– Az alkotó szellemi fejlődésének igen tág teret szenteltünk a lapszámban, klasszikusok (például Szerb Antal, Babits Mihály) és jeles Kölcsey-szakértő kortársaink (például Kulin Ferenc, Szörényi László) szövegeinek felhasználásával is. Számos izgalmas kérdés felmerül ezzel kapcsolatban, amelyekre reményeink szerint sikerül választ is adni.

Egy-egy lapszám összeállítása mennyi helyszíni “kutatómunkát” igényel?

– A magam részéről szívesen vennék részt gyakrabban ilyen jellegű helyszíni kutatómunkában, de ennek sajnos nincs meg minden lapszám esetén a lehetősége, hiszen az utazásnak, fotózásnak komoly pénzügyi vonzatai is vannak. S erősen függ ez attól is, hogy mekkora mértékben maradtak fenn tárgyi emlékek az adott szerzőktől azokon a helyszíneken, ahol élete során megfordult.

Miért éppen Kölcsey? Mi adja az ő munkásságának, személyének aktualitását?

– Mindenekelőtt az, hogy az ő gondolkodásában még nincs feloldhatatlan ellentmondás a széleskörű, filozófiai megalapozottságú műveltség, illetve a patriotizmus, a modern értelemben vett nemzethez való, érzelmileg is motivált hűség között. Az absztrakt eszmék embere egy érési folyamat eredményeként eljut egy konkrét közösség érdekében történő cselekvéshez, amelynek alapja nem az önérdek, hanem a sztoikus, történelmi és erkölcsi alapozottságú, indíttatású kötelességeszmény. Ez a Kölcsey által igen markánsan képviselt beállítódás egyébként hosszabb távon is tovább él a magyar eszmetörténetben, elég csak Madách Imre, Asbóth János vagy jóval később például Németh László, Illyés Gyula, Nagy László munkásságára gondolni. Úgy vélem, hogy ez az attitűd nem vesztette el vonzóerejét a mai világban sem, hiszen az eredendően elvont „emberiségért” csak egy körülhatárolható, megnevezhető közösségen keresztül lehet érdemben tenni valamit. A lap megjelentetését az is indokolja, hogy az elmúlt évben ünnepeltük Kölcsey 225. születésnapját, és a magazin anyagának összeállítása már a tavalyi évben elkezdődött.

Az 1832 és 1835 között országgyűlési követként tevékenykedő politikus Kölcsey is teret kap a Magazinban, vagy inkább a költőre, az irodalmi alkotóra koncentrálnak? Egyáltalán, mennyire választható ketté a művész és a közéleti ember?

– A költő, író Kölcsey nagyobb teret kap a készülő magazinban, mint a politikus, de azért az utóbbiról is közlünk néhány írást – méghozzá történészek és irodalmárok tollából is. Ami nem véletlen, hiszen Kölcsey politikusként is író maradt. Gondoljunk csak arra, hogy politikai szerepvállalásának középpontjában a szónoki tevékenység állt. Márpedig az ő szónoklatai rendkívül igényesek nemcsak tartalmi, hanem „formai” (poétikai, retorikai, nyelvi) szempontból is. Éppúgy műalkotásnak tekinthetőek, akként értelmezhetőek, mint a versei, az elbeszélései vagy a legkiválóbb esszéi.

Mit emelne ki, mik lehetnek azok az újabb közelítési szempontok, amelyek közelebb vihetik az olvasót Kölcsey műveihez? Lehet-e ez valóságos cél?

– Talán másképpen kellene olvasnunk Kölcseyt, mint ahogy korábban tették. Érdemes lenne jobban odafigyelni például a levelezésére, amelyből egy igen modern gondolkodású, kétségeivel, szorongásaival küszködő, majd azokon többé-kevésbé felülemelkedni képes személyiséget ismerhetünk meg.  Aki tehát úgy volt „nagy ember”, hogy közben nem vált embertelenné torzuló, „ember feletti emberré”. Akivel tehát nem is olyan nehéz érzelmileg és intellektuálisan azonosulni, mint ahogyan első benyomásaink alapján gondolnánk. (Ami leginkább elriaszthatja tőle a kezdő olvasót, az szerintem nem is a mondanivalója, hanem az általa használt, ma már régiesnek tűnő nyelv. De a magyar nyelvi kultúránk része, hogy olvasni és értelmezni tudjuk korábbi szövegeinket is.)

Egyre nagyobb mértékben fordul a közönség érdeklődése az ismert művészek magánélete megismerése felé. Mennyiben rajzolhatja majd meg magának az olvasó Kölcsey személyiségét?

– Kölcsey magánéletére nem vetettünk kíváncsi pillantásokat, hiszen ennek jó része egybeforrott közéleti, irodalmi és politikai munkásságával. Levelei és más írásai, illetve kortársainak munkái erről is érzékeny dokumentációt adnak. Bízunk benne, hogy gazdag eszmei hagyatékának vizsgálata és legalább részleges bemutatása elegendő lehet a kedves olvasóknak, hogy Kölcsey személyét közelebb érezzék magukhoz.

Ez évben várhatóan kiknek az életét, munkásságát dolgozza majd fel a Magazin?

– A közeljövőben is kiemelkedő alkotók lesznek a számok középpontjában, legközelebb például Tamási Áron életművével szeretnénk foglalkozni.

24468969155_53d9cbdc15_k

Mórocz Gábor és Réger Ádám szerkesztők

Ágh István felolvassa gondolatait

Ágh István

Kölcsey síremléke

Kölcsey síremléke

Fotók: Orbán Domonkos

 

publikálta:
440 publikáció

KAPCSOLÓDÓ TARTALMAK

Vissza az oldal tetejére