Magyar Napló

Szerkesztőségünk a Szolnoki Művésztelep vendége volt

Nem tudhatjuk, mire gondolt Laár András, amikor a KFT zenekarban hosszan énekelt Szerdakirálynőről, de annyi bizonyos, hogy 2017. január 25-e – bár szerdára esett – semmiképp sem volt hétköznapnak nevezhető.  A Szolnoki Művésztelep művészei, élükön Verebes Györggyel, két irodalmi lapot is vendégül láttak, ám még maguk sem tudták, hogy ezúttal törököt fogtak, hiszen a két meghívóval mindjárt három irodalmi szerkesztőség is megjelent az esten.

Egyre gyakrabban tapasztaljuk, s emiatt ma már talán meglepő is, ha egy képzőművészetet és irodalmat felvonultató eseményhez nem a MANK, még közelebbről annak vezetője Dr. Hóvári János adja nevét és szervező energiáit. Mi sem természetesebb tehát, mint az, hogy a különböző művészeti ágak együttműködéséről beszélt köszöntőjében, aminek hitelét a Szentendréről érkezett képzőművészek is bizonyították. A vendégek természetesen a vendéglátókra voltak leginkább kíváncsiak: Verebes György festőművész szellemi tárlatvezetése, ami a művésztelep alkotói kisugárzását is bemutatta, újabb színeket festett friss élményeink tablójára.

 

 

Aztán máris mi, „magyar naplósok” következtünk. Elsőként Szentmártoni János mutatta be az indulás éveit, majd Jánosi Zoltán beszélt a közelmúltról, értelmezve a Magyar Napló és az Irodalmi Magazin legutóbbi számait, a folyóiratok képzőművészeti vonatkozásait külön is kiemelve. Hogy még színesebb legyen a paletta, poéta következett, Zsille Gábornak, a versrovat vezetőjének személyében, aki időben is – a megígért ötven perc helyett – arányosan tartotta a mértéket – amelyre moderátorként végig Mirtse Zsuzsa költő ügyelt -, így máris következhettek a Magyar Napló szerzői.  Elsőként Berta Zsolt, aki a Napló januári számában közölt írásából olvasott fel, és itt is szerényen hallgatott az alig három napja számára átadott Márai Sándor-díjról. Filip Tamás költő, akit a jogász szakmában is jegyeznek (sic!), eddig még nem publikált verseiből olvasott fel. A keretes szerkezet megőrzése érdekében ezt követően a Paradicsommadár szerzője, Urbán Péter olvasott fel prózájából.

Mindenkinek jólesett, hogy ezt követően Jenei Gyula főszerkesztő pontos és lényegszerű összegzésben mutatta be az Eső című irodalmi lapot, amely nem csupán a megye irodalmi életébe kapcsolódik meghatározóan bele, de országosan is kiterjedt körben fejti ki tevékenységét.

 

 

„És mondanál valami nagyon fontosat, de amit most érzel, arra nincsenek szavak” – így Laár a dalban, s így mi is, hiszen ennek az estnek is legfontosabb vendége az a varázslat volt, amire csak a dalbéli Szerdakirálynő képes.  Az a varázslat, ami árad a Szolnoki Művésztelep művészeiből, s ami mindannyiunkat magával ragadott: amíg bemutatkoztunk, majd utána is megismerhettünk egy varázslatos világot, egy magával ragadó művészeti szellemet, s annak képviselőit, akikkel még egészen biztosan sok szép közös feladatunk s találkozásunk akad a jövőben. Igen ott, a jövőben, hiszen emiatt utaztunk Szolnokra.

 

Fotók: Nagy Katalin Matild

publikálta:
361 publikáció

KAPCSOLÓDÓ TARTALMAK

Vissza az oldal tetejére