tegyük fel

tegyük fel nem állsz az ablakban kisírt szemmel 

nem bámulod a tér üres padjait vakon 

nem kapaszkodsz a függönybe 

nem rántod magadra a karnist 

tehetetlen dühödben nem rúgsz bele 

tegyük fel a láb nem ereszti el a földet 

ahogy a szem sem az emlékeket 

s újra Ady mellé ülsz a líceum előtti téren 

galambok battyognak körülötted 

fejüket sután buktatva előre 

tegyük fel megnyersz magadnak újra 

és gíroszt eszünk a hűvös esőben összebújva 

tegyük fel tavasz lesz megint és nyár 

és szemed odvába visszaszöknek a Körös-parti 

füzek s a Szacsvay-szobor előtt 

a padon átölel kedvesed 

közös életünk földszintjén 

fájós hátunkat nekifeszítjük a múltnak 

levetjük amink van 

befűzött filmként simulunk egymáshoz 

és lesz időnk a bizalmat ismét összegyűjteni 

tiszták leszünk és meztelenek 

mint később a hideg boncasztalon 

tegyük fel így lesz újra 

A Magyar Napló folyóirat előfizethető: ITT