Mario Luzi: Fenn égő, sötét láng

"Mario Luzi költészete egyre erőteljesebben ismétli azt a nyugtalanító kérdést, hogy mennyit ér a tapasztalás és a szó a folytonosan átalakuló civilizációban, s egyre szenvedélyesebben keresi azt, ami állandósulhat, szilárdan megmaradhat egy olyan világban, amely - úgy tetszik - mindenütt összeomlóban van." (Giulio Ferroni: Az olasz irodalom története)