Sztálin Tallinnban – Kortárs észt elbeszélők

Az észt irodalom egyre nagyobb teret hódít magának a hazai fordításirodalomban. Kézikönyvek, regények, verseskötetek után több novellaantológia (legutóbb az Éjszakai ügyelet, Nagyvilág, 2006) tárta elénk északi rokonaink rövidprózában elért eredményeit, és az olvasó joggal állapíthatta meg, hogy a novella műfajában is sikeresek. Írásaikat tragikus történetszövés vagy szelíd humor, nem egyszer groteszk látásmód jellemzi, s fontos vonásuk az emberi sorsok élveboncolása.
Válogatásunk ezúttal is a már befutott, következésképpen idősebb nemzedék műhelyébe enged bepillantást. Mats Traat jó néhány rövid írásműve már napvilágot látott magyarul – Tánc a gőzkazán körül című kisregénye például mesterien dolgozza fel az észt parasztság egy évének nevezetes állomásait. Ezúttal egy történelmi elbeszélését vehetjük kézbe: a Res nostra az észt függetlenség kikiáltásának időszakába röpíti vissza olvasóját, s avatja be a Balti Hercegség létrehozásának kudarcot vallott kísérletébe. Maimu Berg az „elfeledett emberek” ábrázolójaként és történelmi-politikai groteszkjeivel tűnik ki kortársai közül, Mari Saat pedig a rá jellemző aprólékos, az emberi lelket átvilágító írásaival bilincseli le az olvasót. Jaak Jõerüüt és Eeva Park többkötetes novellisták, akik ezúttal is színvonalas művekkel gazdagítják a könyvet. Ilmar Taska, a válogatás „legfiatalabb” szerzője pedig már napjaink felfedezettje, Pobjeda, 1946 című világsikert aratott regényét (Magyar Napló, 2019) nemrég vehette kézbe a magyar olvasó.
Az észt novellaírás színesebb, gazdagabb, mint ami a magyar irodalmi köztudatban él róla. Itt az alkalom, hogy belehallgassunk eszmecseréikbe és monológjaikba, és közelebb kerüljünk egy kis északi nép sorsfordulóihoz és gondolatvilágához.