A kötetünkben szereplő hiedelem mondákat 1991 és 12400998 között hallottam a Csíki-havasok mélyén megbúvó kicsiny csángó telepeken, a környék- és helybeliek ajkáról vett kifejezéssel Hárompataknak nevezett Kosteleken, Gyepecén és Magyarcsügésen, amelyek jórészt a hajdani Negyedfélmegye és Csíkszentmiklós közbirtokosságának területén jöttek létre a XVIII. század második felétől. Első lakosaik, a vad kősziklák tövén, a ,,havasok fenekében" megbújt kóborok, havasi betyárok, hajdokok, katonaszökevények, szegénylegények, szökött jobbágyok, zsellérek és általuk feleségül hozott, vagy éppen csak elrabolt, megszöktetett asszonyaik a korabeli társadalom kitaszítottjai voltak, magyarok és románok egyaránt. A máig emlegetett "régi ősek" az égre törő bércek közé emelt új hajlékokba is magukkal hozták eleik hitét, amely pap hiányában sokáig világban való megmaradásuk egyetlen fogódzója volt. Ennek az éltető hitvilágnak szerves részei imáik és ráolvasóik, amelyekből a néhány éve megjelent Aranykertbe aranyfa című kötetben találhatunk bő harmadfélszáz szöveget, de ide tartoznak emberfölötti és ember alatti lényekhez kötődő, az ember helyét a teremtett világban megszabó hiedelemmondáik is. Ezekből a mondákból olvashatunk kötetünkben bőséges válogatást, amelyből nem pusztán a három pataki csángók kantéros, fermekás, gurucsás boszorkányoktól, buszkurja bábáktól, lüdércektől, rekegőktől, szépasszonyoktóI, ördögszolgáktól, betegségdémonoktól szaturált archaikus hitvilágát, hajdani bűvös-bájos relígióját ismerhetjük meg, de a régi, tudományos öregek életét is: szövegeink sorai között sorsok feszülnek, minden szavuk mögül egyszervolt arcok néznek le ránk. Takács György
