A Magyar Napló februári számának tartalmából:
„az országból is elköltöztek,
pedig ők estig meséltek
anyjuknak, apjuknak,
a sírra tapadva hallgatóztak,
válaszol-e valaki
a föld alól.”
(Kopriva Nikolett: fekete folt)
„Hét géppisztolyossal iderobogott egy nagy kocsi, irány a rendőrség! Egytől hatig egy hosszú lócán ülve ott töltöttük az időt. Hogy el ne aludjunk, egy »vigyázó« szuronyos puskával a hátunkat szurkálta. (…) Hiába mondtam, hogy mi a béke követei vagyunk…”
(Szakolczay Lajos: Atlétika – életboldogság)
„Babits úgy vélekedett, nem az államhatárokon belül élők jelentik a nemzeti irodalmat, hanem azok a magyar nyelven író szerzők, akiket összekapcsol a nyelv, gondolkodásukat a magyar kulturális hagyományhoz való ragaszkodás minősíti.”
(Sipos Lajos: A teremtő idő. Biró Máté interjúja)
„A nyelv határai között bolyongok; / odüsszeuszi kalandjaim során / felfedezem a szó Nauszikaá-testét // (…) // nyelvem határai a saját határaim: / addig terjedek csak, amíg a jeltest, / s már rég nem vagyok se hangalak, // se jelentés, csak neonzöld hajú hajnal.”
(Lajtos Nóra: Wittgensteini elégiák)
„Midőn A Keresztapa első részében a Szicíliában rejtőző Michael két testőrével beér apja szülőfalujába, azt kérdezi, hová lettek az emberek. Azt a választ kapja, hogy eltűntek a vendettákban – és sorra mutatják neki a gyászkeretes papírlapokat a házfalakon, hozzáfűzvén: ecco, íme, a halottak nevei...”
(Domonkos László: Savoca)
*
A februári Nyitott Műhely rovat vendége Zöldy Pál író, akivel Bíró Gergely szerkesztő készített nagyinterjút. A szerző Örömzene című, negyedik önálló kötete 2023-ban jelent meg kiadónk gondozásában. A novellafüzér az élet szabad lélegzetű himnusza, amit hosszú emberi és írói készülődés előzött meg. Erről az útról és „kerékvetőiről”: korábbi köteteiről és meghatározó életeseményeiről olvasható beszélgetés az íróval. „A keménységet, a tartást találtam meg, mikor negyvenévesen elindultam. Szégyelltem magamat a fiam előtt, hogy nem vagyok elég férfias. (…) Nem akartam továbbra is így élni. Elhatároztam, hogy minden kihívást vállalok. Lóra ültem, elmentem egy kendó klubba vívni, íjásztam, megláttam a karikás ostort egy csikós kezében, és tudtam, hogy nekem is meg kell tanulnom bánni vele, kimentem Rómába tanulni. Szőlőt vettem, hogy tudjam, mi az a bor. Birkákat őriztem, és kecskét fejtem. Ápoltam az anyámat. Tudtam, hogy negyvenéves koromig minden kockázatos dolgot megúsztam, és nincsen több haladék – ami megérint, azt vállalnom kell.” A lapszámban továbbá Both Balázs, Kopriva Nikolett, Lajtos Nóra, L. Móger Tímea, Sebestyén Ádám, Serfőző Simon, Vörös István versei, valamint Marosi Gyula, Murányi Sándor Olivér és Zöldy Pál prózái szerepelnek. Cs. Varga István irodalomtörténész „Ő volt életem igazi szerencséje…” című tanulmánya Németh László és párja, Démusz Gabriella házasságának természetébe nyújt betekintést: „Házasságukról időközben kiderült: mindketten lélekerős egyéniségek, vasbeton-keménységű elveikben kevesebb a közös, mint ahogyan azt gondolták. Házas együttélésük, a szokványostól eltérő kapcsolatuk bővelkedett különbözőségekben. Németh szerint: »Ha volt két ember, akire a házasságszerzői tapasztalat az ’össze nem illő’ stemplit rányomhatta: hát mi voltunk«. Őrájuk valóban igaz: a gyémántot gyémánttal csiszolják.” A Könyvszemle rovatban Zöldy Pál Örömzene, Deák István Maratoni életem. Emlékirat és Kontra Ferenc A fiú (elszánt történetek) című kötetéről olvashatunk. Lapszámunkat a Jáky-gyűjtemény Vagyok, aki vagyok című, Várkert Bazár-beli kiállításából válogatva illusztráltuk.
