Magyar Napló

Mács József novellája a Magyar Napló hamarosan megjelenő januári számában

macs_jozsef

Mács József: Szélfúvásban

(részlet)

Az apám keresete arra volt elég, hogy éhen ne haljunk. Az se sok, amit én kapok. De azt hazaadom egy fillérig. Segítek a szüleimen, ahogy tudok. Dehogy félek az ólban. Féljen az, akinek rossz a lelkiismerete. Senkit nem bántok. Engem se bánt senki. Dolgozom, eszem, alszom. Gyűjtöm az erőt másnapra. Sehová nem járok. A harmadik farsang múlik el úgy, hogy bálban se voltam.

Minek menjek? Petrezselymet árulni? Gazdafiú, de még iparos se kéri fel a cselédlányt. Annyira nem alacsonyítja le magát. Éjszaka akármelyik eljönne. Amikor nem látják. Amikor becsukja szemét a világ. De arra meg én nem vagyok kapható. Semmim sincs. Legalább tisztességem legyen. Táncoljak egész éjszaka Bumbaj Pistával? Minden tánc egyforma neki. Kettőt lép jobbra, kettőt meg balra.

Elég jó az alakom. Magam is látom, mások is mondják. Csak a szám ne lenne olyan csúnya. Sokan megcsóválják a fejüket, amikor nem a Miatyánkot mondom, meg amikor a csordásunk kacskaringós ostoránál is hosszabbat káromkodom. Ilyen vagyok. Nem tehetek róla. Amilyen az adjonisten, olyan a fogadjisten.

A kovácsunkat gyakran letorkolom, pedig idősebb nálam. De mit csinálhatok? Kitöri a frász, ha meglát. Majd elolvad. Vigyorog rám a kulimászos arcával.

– Micsoda jó melles lány vagy, Eszter! Jó melles, faros lány!

Ilyeneket mond nekem. Mit lehet erre válaszolni? Jól kinyitom a számat.

– Ne mondjon már ilyen nagyot. Úgyse eresztem be az ólba. Van magának felesége. A mesterné asszony. Az ő fara a nagyobb. Azt babrálja!

Nem kell engem félteni. Megmondom a magamét mindenkinek, ha nem hagynak békén. De csak az úton. A szekérről kiabálva, vagy az udvaron. Nem járok sehová, még a boltba se. Ha mindenki olyan lenne, mint én, Szász Józsi boltostul tönkrement volna. Az udvar az enyém. Meg a mező. Ott telik az életem. Senkinek nem jutott még eszébe, hogy rám törjön, rám ijesszen. Tudják, hogy nem vagyok ijedős. Meg hogy nincs semmim. Amim van, csak az veheti el tőlem, akinek magam is adom.

Az ólban lakó lányokat az álmok is védik. Soha nem esett meg velem, hogy otthagytam volna a helyem. Hogy pokrócba csavargózva zörögnöm kellett volna az ablakon: eresszenek be, mindjárt megveszek a félelemtől. Kerültek az ilyen álmok. Elrepültek az istállónk felett.

publikálta:
644 publikáció
Avatar

KAPCSOLÓDÓ TARTALMAK

Vissza az oldal tetejére

Bankkártyás fizetés az UniCredit Bank rendszerén keresztül