Magyar Napló

Simon Adri a Bella István-díj idei díjazottja

A Bella István-díj idei díjazottja: Simon Adri. Gratulálunk a díjazottnak!

A Magyar Írószövetség és Érd megyei Jogú város közös díját 2019. január 20-án adta át Szentmártoni János és T. Mészáros András, polgármester. Iancu Laura így laudálta Simon Adri költészetét:

A költő Simon Adrit Bella István Ceruzasorok című versének első négy sorával tudnám a legpontosabban bemutatni:

Másokról előbb ruha hullik,
én belül vetkezem, hogy meglásd,
milyen is valóban szemem,
ha nem szürkül benne szorongás.

Simon Adri lírája belülről indul, belülről tárulkozik fel. Egészen, és végül mindenestül megjelenik benne a külső világ. Jelenünk. Szerzőtársai „egyik legeredetibb, legsúlyosabb és legerősebb verseket író kortárs magyar költőnek” tartják (Vass Tibor). Méltán.
A költészet nem szakma, hanem létállapot – vallja egyik vele készült interjúban, és bár osztjuk véleményét, hozzá kell tennünk, büszkén!: könnyű ilyet mondani annak, aki szakszerűen, vagy ismét csak kritikusait idézve: „mértani pontossággal”, „formai bravúrral és virtuozitással” (Boldogh Dezső) alkotja verseit. Simon Adri költészete mögött tehetség és szakmai felkészültség együttese rejlik. A József Attila Tudományegyetem magyar nyelv és irodalomelmélet szakán szerzett tudása az olvasó nagy örömére a hazai szépirodalom legjelesebb alkotásairól készült elemzéseiben, kritikáiban is tükröződik, hasznosul.
Hangja nyughatatlan és szenvedélyes, lírája apokaliptikus. Íme néhány sor a Szatmárnémeti song című verséből:

Ha itt kellene egyszer maradnom örökre,
építenék a város fölé egy fényhidat,
vagy inkább egy gigantikus párakaput,
melyből esténként víz zubog a térre,
megtisztulna a város, a parkok, az út. (…)
Szatmárba utazni remek móka,
ha van hová utána hazajönni,
Szatmárban senki sem tehet róla,
hogy hazája csupán egy krumpliföldnyi.

A „Simonadriai-tenger alatt húzódó törésvonalak” (Vass Tibor) mélyéről szabadulnak fel a „tűzhányóként rengő metaforák”, a kötött és szabadon áramló, néha balladásan kápráztató versek sokfélesége. Költészete egyedülállóan korszerű, és egyedülálló az is, ahogyan nyelvünk 21. századi szóterméseit könnyű kézzel versbe szelídíti; nem szépíti azt, ami rút, a kárhoztatót néven nevezi. Ezt látjuk Válogatott versusok (Az Irodalom Visszavág, Bp., 2004); Komplemente (Tipp Cult, Bp., 2010) és Földerengés (Gondolat, Bp., 2015) címmel megjelent versköteteiben, és a magyar folyóiratok (Irodalmi Jelen, Magyar Napló, Parnasszus, Vörös Postakocsi stb.) hasábjain szép számmal közölt verseiben. A jót, a szépet, egyszóval a hiteles művészetet műveli akkor is, amikor szöveggondozóként (Magyar Napló), kritikarovat-vezetőként (Irodalmi Jelen) és internetes folyóirat társalapítóként-szerkesztőként (Holdkatlan Szépirodalmi és Művészeti Folyóirat) dolgozik fáradhatatlanul, szerelmesen.

A szegedi Simon Adri Budapesten él, hogy miként, azt a Magyar Írószövetség jubileumi Arany verspályázatán első díjjal jutalmazott Aranymetszés című verséből, eredeti helyükről kiszaggatott sorokat felidézve mutatjuk be: „A járdán gurultam, mert máshol nem lehet (…) Dagadó vitorlaként hátamon lobog / dzsekim, (…) a hajam ziláló szembeszélbe. / És (…) a vállam (…) hátizsák (…) húzza”. A kétkerekűvel közlekedő költőt „az égi gyalogtúrán” is ott látjuk, ahol Arany-metsző szélben andalogni láthatja Jánost. Arany és Simon találkozásáról a következőket tudjuk meg:

Gyönge mellkasát reszketni ha látom,
ráadnám vízhatlan bringás kabátom;
szökjön az egekig szenvedélyem, lázam,
ha már meg kell halni tüdőgyulladásban.

Ha utcán jár, sem tétlen, íme, mit művel például a Pengeként a szkepszis című versében:

A hajléktalannal beszélgettem nemrég
az utcán, ahol élek, ő nem várt vendég
a létezésben. Többdiplomás ember,
(…) most senkinek nem kell. (…)
több élet rekeszt el attól, mit úgy hívnék: remény.

Ezek után nem lepődhetünk meg a következő megállapításán, amit egy másik versében fogalmaz meg: „Az emberfaj nem sikertörténet” (Szomorú klosárnap, jégzselé). Vitatkozni ebben a kérdésben sem merek. A költészet kedvéért és a líra eszközeivel sem. Most, amikor verseivel van tele a fejem és a szívem, úgy érzem, Simon Adrinak másban is igaza van. Igen. „Megtelt minden használható bőrönd” (Megtelt bőröndök balladája).
Igen, Bartók kottáit a szél a vízbe fújta (Bartók elutazik).
De éppen ezek a sorok azok, amelyekben a mondatvégi holtpont után az öröm hangja írja tovább a mondatot. Mert megtelhetnek mind a bőröndök, ami bennük van: mind a miénk; mert elfújhatja a szél a kottákat, Bartók! Bartók a miénk! Simon Adri költészete azt üzeni, hogy a reményt nem lehet aprópénzre váltani. Sokféle veszteségünk nem lehet nagyobb hűségünk jutalmánál. Ezen a szép eseményen azt kívánom neked, kedves Adri: Bartókul élj és alkoss tovább mindnyájunk nagy örömére!
Isten éltessen, a Bella István-díjhoz pedig: gratulálok!

A Bella István Díj annak a költőnek adományozható, aki munkásságában kötődik a nemzeti irodalom értékes hagyományaihoz, így Bella István életművének szellemiségéhez, és olyan fiatal, vagy középnemzedékhez tartozó alkotó, aki a költői, műfordítói pályán már eredményeket ért el.

Korábbi díjazottak:

2008 – Zsille Gábor, költő, műfordító
2009 – Nagy Gábor költő, író, irodalomtörténész
2010 – Iancu Laura költő
2011 – Király Farkas költő, író, műfordító
2012 – Rózsássy Barbara költő
2013 – Barna T. Attila költő
2014 – Papp-Für János költő
2015 – Falusi Márton költő, lapszerkesztő
2016 – Ughy Szabina költő
2017 – Both Balázs költő
2018 – Kürti László költő

publikálta:
524 publikáció
Avatar

KAPCSOLÓDÓ TARTALMAK

Vissza az oldal tetejére