Magyar Napló

Tornai József: Emlékfolyók című verse a Magyar Napló januári számából

Kiadónk ingyenesen letölthetővé tette a Magyar Napló lapszámait a koronavírus okozta helyzetre tekintettel. Ez alkalommal a 2020 januári számunkat ajánljuk, amely ingyenesen letölthető IDE kattintva. Jó olvasást kívánunk!

Tornai József (1927, Dunaharaszti – 2020, Budapest) költő, műfordító, Kossuth-díjas, a Nemzet Művésze

 

TORNAI JÓZSEF

Emlékfolyók

 

Ó, emlékek,

emlékfolyók,

meddig-meddig zúgtok hullámokká,

hogy csak emlék legyek,

éjjel-nappal mosva saját partját,

nem lassulva és nem szelídülve

semmit?

És kisfiú vagyok, és kamasz

és szerelmek habja,

szenvedések és elragadtatások tajtéka,

barátságok sűrű csattogása,

utak, városok, országok egybeömlése,

célok, céltalanságok vadvize:

mi volnék nélkületek?

Léggömb a szélben,

nem versek sodra,

hasonlatok öble,

telihold csillogása-tükre.

Mindenem elveszne, ha nem csapkodnátok,

ha nem ébrednék mindennap múlt-patakokra,

ó, védtelen áradat, agyam örvénye,

halottnak hitt ünnepek tiszavirágzása,

beletörődések és lázadások gázlója?

Hol nyugszom, állok meg veletek?

Emlékek nélkül a homo sapiens légi párája,

emlékek nélkül nem tudnék lélegzetet venni,

emlékek nélkül vak volnék,

nem látnám a kozmosz örök kanyargását,

nem tudnék magamról,

nem tudnék a hű sátorról, ahol annyi vihart kiálltam.

Ki vagyok én? – kérdezném,

és nem volna, aki válaszoljon.

Ó, emlékek mézzel folyó kaptára!

Hogy szerettek, hogy tartotok a víz fodrán engem?

Ó, emlékek, föltörő gejzírjei az öröklétnek!

 

publikálta:
612 publikáció
Avatar

KAPCSOLÓDÓ TARTALMAK

Vissza az oldal tetejére