A Magyar Napló márciusi számának több írása az 1848–49-es forradalom és szabadságharc emlékét idézi: Kovács István Katonai törzslapok című verse, Rosonczy Ildikó történész tanulmánya a 1849. július 15–17-i váci csatáról, a Nyitott Műhely vele készült interjúja, amelyben Zsiga Kristóf kérdezte a Balaton mellett töltött gyermekkorról, tanulmányairól, és arról, hogyan kezdett 1848–49 kérdéskörével foglalkozni, milyen tapasztalatokat szerzett moszkvai levéltári kutatásai során, illetve Deák-Sárosi László esszéje Jancsó Miklós Szegénylegények című filmjének áltörténelmiségéről. A lapszám élén Jánosi Zoltán laudációja áll a Kölcsey-plakett átadásának alkalmából, amelyet idén Ágh István vehetett át a Kölcsey Társaság Magyar Kultúra napi ünnepségén; ezt követi Ágh István esszéje Kölcsey Ferenc Vanitatum vanitasa kapcsán a költészet mai szerepéről. Pósa Zoltán Konrad Sutarski költővel készített kisinterjút a haza kiterjesztéséről, a globalizációról és a költő feladatairól, Nemes Attila pedig Zsille Gáborral, Az év versei 2016 szerkesztőjével beszélget a válogatásról, az idei Versmaratonról és kísérőrendezvényeiről. Szakolczay Lajos személyes hangú írásában a Cs. Szabó Lászlóval kialakult barátságának történetét tárja elénk, amelyet az író hozzá írt, eddig közöletlen levelei követnek. Hóvári János a Tajpeji Könyvvásárról készített beszámolót, amelynek díszvendége idén Magyarország volt, és ebből az alkalomból megjelent kínaiul Gárdonyi Géza két regénye, az Egri csillagok és A láthatatlan ember. Kertész László a Petőfi-kultusz köztéri történetét tekinti át tanulmányában. Ircsik Vilmos Fázsy Anikótól, a Nagyvilág főszerkesztőjétől búcsúzik pályaképében. Az összeállításban továbbá Báger Gusztáv, Faludi Ádám, Filip Tamás, Konrad Sutarski versei és Marosi Gyula prózája szerepel. Kritikát olvashatunk Baráth Magdolna–Gecsényi Lajos, Csapody Miklós, Faragó Laura, Paul Harding, Huszka Árpád és P. Sebők Anna köteteiről. A lapszámot Petőfi-szobrokkal illusztráltuk.