A Magyar Napló júliusi számának tartalmából:
„Nekem ez a te Edgárod mán első perctűl nem tetszett… Mán a neve se. Meg különben is milyen ember az, aki egy kaszát nem tud megfogni, csak azt a számológépet baszkerálja. Kártya közt a hetes az ilyen.”
(Lakatos-Fleisz Katalin: Júliusi este)
„amikor beomlik minden, ami fájhat,
vasárnap szemgödröt ás a hajnal,
fekete hétfő, fekete kedd, fekete
szerda, szemhéj-csütörtök, írisz-péntek,
pupilla-szombat, mindig csak éjjel”
(Lajtos Nóra: Koponyámban gyertya)
„A közös ellenségkép (a rendszerellenesség) (…) összeterelte az értelmiség arra érzékeny részét, és közösen léptek fel – sikerrel. A sikert azóta többen, többször megkérdőjelezték, sőt: a radikálisabbak a teljes rendszerváltozást a Nyugat mesterségesen, külföldről irányított beavatkozásának tekintik. Bárhogy is volt, elvitatni lehetetlen, hogy a hetvenes-nyolcvanas években történt valami, ami a másképp gondolkodó alkotókat egy asztalhoz terelte. A kortárs szociográfiai irodalom részben tiltott vagy legalábbis elhallgatott jelenségekkel foglalkozott, és a kritikai témák, ha jelbeszéddel is, de a nyilvánosság elé kerültek.”
(Horváth Júlia Borbála: A saját farkába harapó kígyó)
„Íze tengerben a sónak,
lavíroz a nincsben a csónak,
lábas fedele csendül,
elteszem emlékbe csendül,
nincsapám ül mellettem,
létét ebédre megettem,
volta kutamba szédült,
ősök temploma belém dűl”
(Lackfi János: Három időben)
„Tamási regényeiben és elbeszéléseiben gyakran bukkanunk a természetes beszédmódot reprezentáló drámai dialógusokra, színműveiben az emberi és sorskérdések alaphangját a derű és játékosság, de mögötte a hűség és az emberi részvét adja meg. S amikor történetet mesél, egyúttal költő is ő, aki a természetről csak úgy tud szólni, hogy az olykor szabadvers-szerűen áradó szöveget egy tündéri-metaforikus atmoszférába emeli át a mítoszteremtő nyelv lírai képeinek gazdagságával.”
(Vitéz Ferenc: Közlésforma, stílus és narráció költői „vegytana”)
*
A Magyar Napló Nyitott Műhely rovatának júliusi vendége Oláh András tanár, költő, a Partium folyóirat főszerkesztője, akivel Kürti László költő, szerkesztő beszélget emberi és irodalmári pályájának alakulásáról: „Volt idő, amikor valóban ömlöttek belőlem a szavak. Most szélcsöndes idő van. Pihentetem a verseket. Vagy ők pihentetnek engem. De valóban vannak az ember életének olyan pillanatai, amikor szüksége van arra, hogy kibeszélje a benne felgyülemlő dolgokat. Ez egyfajta megkönnyebbülést okoz, mert ezek a versek mindig a kérdőjelek mögé íródnak. (…) Számomra az a jó vers, ami nem enged el. Amihez kényszeresen újra és újra visszanyúlok. Ami hetek-hónapok múlva is bennem zakatol.” A lapszámban továbbá Kovács István, Lackfi János, Lajtos Nóra, Oláh András, Tóth László, Vári Fábián László, Zsumeken Nazsimedenov versei, valamint Andrej E. Skubic, Burns Katalin és Lakatos-Fleisz Katalin prózái szerepelnek. Nemes Attila szerkesztő Beke Mihály András íróval, kultúrdiplomatával készített kisinterjút a szerző legújabb, „Nincsen számodra hely” című esszékötetéről, amely éppúgy tárgyalja Európa és az erdélyi magyarság sorskérdéseit, mint Az ember tragédiáját, vagy épp a kulturális diplomácia szerepét: „Miután a kereszténység megszűnt Európa egységének kifejezője lenni, megszületett belőle az új egység, a modernitás. Igaza lehet Huntingtonnak abban, hogy a Nyugat tragikus módon összetévesztette »a« kultúrát »a« civilizációval, azaz a modernitással, így a kultúra elvesztette a maga nemességét. Nem a kultúra hasonítja magához a modernitást, hanem ellenkezőleg: a modernitás hasonítja magához és egyben banalizálja a kultúrát.” Horváth Júlia Borbála író, kulturális antropológus tanulmányában a mára háttérbe szorult irodalmi műfaj, a szociográfia szerepét vizsgálja a Kádár-korszak bomlasztásában és a magyar valóság megismerésében. Vitéz Ferenc költő, irodalomtörténész, egyetemi oktató tanulmányában azt járja körül, hogy milyen közlésformák, stíluselemek és narrációs módok, a külső és belső valóság milyen egymásban tükröződő játékai alkotják meg Tamási Áron műveinek „költői vegytanát”. A Könyvszemle rovatban Balázs Ádám A legnagyobb székely – Orbán Balázs élete és munkássága, Ferdinandy György Szól a kakas, Oberczián Géza Téridő, Cs. Varga István Hagyatékból – örökség. Bencés tanáraim, példaképeim, diáktársaim, valamint Both Balázs Üres ég alatt című kötetéről olvashatunk. Lapszámunkat a Gyulai Művésztelep alkotói munkáinak reprodukcióival illusztráltuk.
