1969-ben végzett az ELTE BTK-n mint okleveles történelem szakos középiskolai tanár, régész és levéltáros. 1986-ban doktorált. Középfokú német és alapfokú orosz nyelvvizsgával is rendelkezik. Érdeklődési köre a hadtörténelem.

Mintegy kétszázötvenöt publikációja jelent meg, közöttük több német és olasz nyelven. Tudományos kutatói pályafutásától elválaszthatatlan a tanári, oktatói tevékenység. Dolgozott hadtörténész tudományos kutatóként, főiskolai docensként, középiskolai igazgatóként.

Hobbija a fényképezés.  Negyvenötezer, legtöbbnyire színes, történelmi tárgyú digitális felvétel alkotja szemléltetőtárát.

1977-ben a bécsi Collegium Hungaricum ösztöndíjasa volt. Bécsben ismerkedett meg az 1956-os forradalom és szabadságharc történetével. 2001-től már ez volt kutatásainak elsődleges témaköre. 2006-ban vonult nyugállományba, ettől kezdve csaknem kizárólag 1956 hadtörténetével és a hadbírósági perek történetével foglalkozik.

 Ebben a témakörben eddig 46 írása, ezen belül önálló és társszerzőként hét könyve jelent meg: Harcra hív a kürt (2005); 1956 – Fiadnak hagyd örökül (2006), 50 év – 50 kép. Az 1956-os forradalom és szabadságharc emlékei Pesterzsébeten (2006); 23 '56-os – '56-os arcképcsarnok (Művészeti album, társszerzők: Oláh Katalin, Kiss Adél, Oláh Mátyás László, Dr. Rácz János; 2017); Jutadombi történetek 1956 (2017); Mecséri János ezredes és 51 katonájának hadbírósági pere 1958 (2018); Pércsi Lajos őrnagy és társai hadbírósági pere 1958 – Schmidt-kastély, Óbuda 1956. Utóbbi két kötetét a Magyar Napló adta ki.