Varga Géza Ferenc

Varga Géza Ferenc (1950-2002) plasztikái a múlt század 80-as 90-es évei magyarországi természetművészetének meghatározó munkái. Ars poeticája szerint a szobrászat nem cél, csupán eszköz – maga az alkotás folyamata – a világmindenség megértéséhez.  Számára a szobrok a teremtő energiákkal való találkozást jelentették, a térfoglaló ember konstruktív meditációját.