Az Irodalmi Magazin Katonák, költők, szerelmek című száma a középkor utolsó évszázadától a 20. század második feléig követi végig a magyar katonaköltészet főbb vonulatait. A kiadványban olvasmányos és színvonalas esszék találhatóak a Szent László énekről vagy a kuruc költészet klasszikus darabjairól éppúgy, mint a napóleoni háborúk, az 1848–49-es szabadságharc, az I. és a II. világháború, valamint a „szocializmus” korának katonai tematikájú lírai alkotásairól. 
A lapszám meggyőzően bizonyítja: bár a költőkre és a katonákra jellemző létezési mód nehezen összeegyeztethetőnek tűnik, számos példát találhatunk arra, hogy egy személyiségen belül hangsúlyosan jelen van mindkét szerep – ráadásul nem elkülönülten, hanem egymással szoros és termékeny egységben. De olyan – jellemzően 20. századi – lírikusokról is szó van e lapszámban, akik ambivalensen, esetleg kifejezetten negatívan viszonyulnak a katonai szolgálathoz: morális megfontolásból fellázadnak a hadsereg, a háború könyörtelen „szabályrendszere” ellen; ironikusan, „görbe tükörben” szemlélik a katonaszerepet, vagy traumatikus katonaélményeiket metafizikus létértelmezéssé alakítják át. 
A lapszám nemcsak a művekre összpontosít: igyekszik bemutatni alkotóik személyiségét, életproblémáit is. Kiemelt helyen tárgyalja a katonaköltők szerelmi viszonyait, amelyek gyakran kiváló alkotások születését inspirálták. Így a lapszám Mars hadisten „saját-mását”, Vénusz szerelemistennőt is megidézi; ezért is kapta végül a „Katonák, költők, szerelmek” címet.