Ambrus Zoltán Válogatott novellái

Ambrus Zoltán (1861–1932), az elbeszélő – írta róla Gyergyai Albert – leginkább akkor van elemében, amikor egy-egy igazságot szeretne kézzelfoghatóan bebizonyítani, eleven meséjével éppúgy, mint általános érveivel, s legfőképpen alakjai párharcszerű beszéltetésével. Ez a kortársai szerint csendes, nyugodt, hallgatag és merengő természetű ember elbeszéléseiben egyszerre beszédes lesz és szenvedélyes, mint aki alakjaiban mondja el egymás után mindazt, amit az életben nem tudott vagy nem akart elmondani. Kora legjobb novellaíróitól ez különbözteti meg elsősorban: ez az erkölcsi komolyság, ez a szellemi emelkedettség, ez a felelősségérzet az élettel, az irodalommal, az olvasóval szemben – az újságírás aranykorában, a századforduló légkörében, a tárcák, az operettek, az orfeumok hínárjában.