A történelemtudomány képviselői számos lépést tettek annak érdekében, hogy Apponyi Albert gróf politikai pályafutásának egyes állomásait és cselekedeteinek motivációit megpróbálják rekonstruálni nyomtatásban megjelent beszédei, pamfeltjei, öregkorában írt memoárjai alapján. Ezek olyan, direkt a nyilvánosság számára készült dokumentumok, melyekkel politikus szerzőjük elnyerni akarta kortársai szimpátiáját. Ebben a VERITAS Könyvben azonban olyan források kerülnek bemutatásra, melyeket írójuk nem a publikumnak szánt.
A leveleket olvasva több irányból is betekintést nyerhetünk egy híres politikus életébe, aki a kiegyezés korától Gömbös Gyula miniszterelnökségéig rivaldafényben állva, különböző – ellenzéki és kormányzati – pozíciókban aktív szereplője és formálója volt a magyar történelemnek, több mint hat évtizeden keresztül. Cselekedeteivel, beszédeivel szélsőségesen megosztotta kortársait a dualizmus korában, hogy az 1920. január 16-án elmondott védőbeszéde következtében a revizionizmus jegyében a Horthy-korban kultusz alakuljon ki körülötte.
A történész feladata, hogy a megosztottság és az azt követő össznemzeti kultusz körüli kérdéseket megválaszolja és objektíven mutassa be a történelem szereplőjét, illetve általa a korszakot is melyben élt és tevékenykedett.
Ennek egyik első és legfontosabb lépése a primer források összegyűjtése, melyek Apponyit nem úgy mutatják be, amint önmagát a képviselőház, a delegáció, az Interparlamentáris Unió közgyűlésén, vagy éppen egy karitatív egyesület adománygyűjtő rendezvényén láttatni kívánta és ennek megfelelően fellépését, beszédét tudatosan megtervezte.
Egy tépelődő, gyakran döntésképtelen, néhány esetben koncepciótlan, a hatvanhetes ellenzékiséget teherként évtizedekig cipelő, ugyanakkor optimista, naiv, de elszánt, az elvekhez és formákhoz mereven ragaszkodó politikus arcéle körvonalazódik a levelek tükrében, aki körül több alkalommal nem is az ellentábor állásfoglalásai, hanem saját ellenzéki párttársai okoztak feszültséget.
Magánéletéről tájékoztató sorait böngészve az a benyomása támadhat az olvasónak, hogy ott ül Apponyi dolgozószobájában, családtagjaival sétál az éberhardi kastélyparkban, részese a birtok felügyeletének, pénzügyi gondjai orvoslásának, együtt imádkozik vele, osztozik örömében és fájdalmában.
Ismerjük hát meg a méltóságos urat!
