Kisebbségi ​áramszünet a schengeni fal tövében

Balla ​D. Károly (1957) József Attila díjas-író szülővárosában, a kárpátaljai Ungváron él családjával. Nem készült művészpályára: ifjúkorában a természettudományok érdekelték, az irodalom gravitációja azonban erősebbnek bizonyult…
Szépíróként egyetlen stílus vagy irányzat mellett sem kötelezte el magát. Az elvont költői fogalmakkal operáló megoldások érdeklik leginkább, de írt „küldetéses” verset és realista „kisebbségi” novellát, igaz, abszurd drámát is.
Tízegynéhány önálló kötetében ezek jól megférnek egymással…
Közíróvá a rendszerváltás hajnalán, 1988-ban írt Peresztrojkácska című publicisztikájának visszhangja avatta. Ekkor, saját megfogalmazása szerint, a merev gondolkozásúak felháborodásától indíttatva bontotta le magában az óvatoskodás berlini falát, és ekkor szokott rá az őszinteség drogjára, amely szenvedélyétől azóta sem tud megválni: tanulmányaival, irodalmi esszéivel, publicisztikai írásaival a kárpátaljai magyarság szigorú krónikásává szegődött. Független értemiségiként a problémák mind mélyebb feltárására törekszik, nem kímélve sem magát, sem szűkebb-tágabb környezetét a kínos igazságok kimondásától. Személyes és közösségi önvizsgálatával az előítéletek felszámolására, az illúziók feloszlatására törekszik. Szépírói eszközöket is alkalmazva igyekszik a dolgok fonákját, belső ellentmondásait felfedni, percig sem titkolva, hogy eközben magánvéleményét fogalmazza meg, amelynek nyílt kimondásával talán hozzájárulhat egy hosszabb távú tisztázódási folyamathoz.
Az utóbbi években a kárpátaljai magyarság válsághelyzete foglalkoztatja. Egy töredék nemzetrész azon létesélyeit latolgatja, amelyeket időről időre újradefiniálnak az átrendeződő európai erővonalak.
Kisebbségi áramszünet… című írásával a Magyar Napló esszépályázatán nyert nagydíjat.