A kötet szerzői, bár mindannyian a turkui költészet, és a Savukeidas Kiadó által képviselt irányzathoz tartoznak, mind egyéni hangjukon szólalnak meg. Jenni Haukio leheletfinom képei még a finn nagyvárosok életét is minden pillanatban átszövő természet hangjait idézik, sokszor mintha lélegzetvisszafojtva olvasnánk a sorokat, hogy igazán mélyen el tudjunk merülni ebben a kövek, vizek, fenyvesek és madarak által benépesített világban. Mikko Myllylahti képei intenzitásukkal ragadják meg az olvasót olyannyira, hogy nem egyszer
térítenek bennünket vissza egy már elolvasott sorhoz, hogy újra átgondoljuk, elképzeljük, átéljük azt.
A természet és az ember alkotta környezet egyszerre ihleti, minden egy irányba, egy intenzív bels lelki vándorlás ösvényeire visz. Tommi
Parkko meghökkentő képzettársításai, hirtelen megálló, majd váratlan irányban továbbfűződő gondolatai a költő saját univerzumába visznek el bennünket, ahol a víz, a szél, a madarak, a halak, a gépek első pillantásra szokatlanul összefonódó képei állítanak meg egy-egy pillanatra, hogy végül valami nagyon ismerősre döbbenjünk rá. Juha Kulmala finom vonalvezetésű gondolatsorai mindig egy jól ismert képpel indulnak, és visznek észrevétlenül tovább, míg végül ráébredünk, milyen hosszú utat tettünk meg és hosszasan merengünk tovább a bejárt út és a végső gondolat rezgésein. Esa Hirvonen versei bátor szókimondásukkal, a társadalmi kérdésekre is érzékenyen rámutató
képeivel ragadják meg az olvasó figyelmét. Egy-egy történetet mesélnek el, hol távoli országokban tett utazásokról, hol a finn hétköznapok
rettegett csendjéből és egyhangúságából úgy, hogy közben váratlan képzettársításaival mint egy prizmán sokszorozza meg a megfogalmazott érzéseket. Tapani Kinnunen, aki nemcsak mint költő, hanem verseinek egyéni stílusú előadójaként is ismert alakja a kortárs finn lírának, zseniálisan játszik a végtelen keserűséget, kiábrándultságot, kilátástalanságot, illetve a játékosságot, a felszabadultságot, a hétköznapi rutin biztonságát idéző képek finom egyensúlyával, hogy végül a rút és a szép egy különös harmóniában fonódjon össze. Kinnunen versei leplezetlen őszinteségükkel, szókimondásukkal megkérdőjelezhetetlen vallomások irodalomról, munkáról, szeretetről, családról, barátságról, halálról, társadalmaink sokszor elkendőzött problémáiról.
(Részlet a fordító, Pusztai-Varga Ildikó előszavából)
