Beke Mihály András esszéi Európa és a kultúrdiplomácia; a romániai magyarság sorsa; valamint Madách nagy műve: Az ember tragédiája üzenetei köré összpontosulnak. Valamennyi írásnak közös vonása a műveket alkotó személyiség erős történelmi jelenléte. Az esszékben az európai és az egyetemes lét értelmezésén túl a határon túli magyar sors történelmi tragikuma, abszurd és paradox jelenségei adják a megszólalás fő szólamát. A „Nincsen számodra hely” gondolatáig jutó, otthonát kereső identitás a szövegközi viharokban villámlásszerű fényeket gyújtva, a térben és időben ide-oda cikázva keresi a maga helyét. Egyszerre kutatja az otthonát a földrajzi-politikai és a virtuális: a nyelvi-kulturális dimenziókban. Az esszék alapkaraktere és az író intellektusának meghatározó belső világa valójában a Hol a hazám?; Hol az otthonom? kérdéseire való, feszült, fájdalmakkal teli – s a nemzeti kultúrát a középpontba állító – válaszkeresés.
