Sánta Kata

Az út, amelyen a bolyongó asszony végighalad, egy mindinkább idegenné váló ország tájain vezet végig. A műveletlenül hagyott, elgazosodott földek, a kihalófélben levő falvak, az üres és pusztuló templom, a tömegszállássá züllesztett iskola, a bűzös és zajos kutyamenhely, egy kórház zsúfolt sürgősségi osztálya, az alvilágiság jeleit magán viselő kisvárosi helyszínek, a hajléktalanok parkja és folyópartja a főszereplő keserves utazásának állomásai, miközben kirajzolódik előttünk egy másik időben és másik térben megtett út is. Ennek az útnak a szubjektív idő és a belső tér a közege. Az emlékezés ideje ez, s olyan a tér, amely a személyes múlt, valamint a család, az elődök nehezen kitapintható, teljes egészében soha fel nem táruló múltjába tágul.