A rendszerváltozás, valamint a Magyar Napló folyóirat indulásának 30. évfordulója alkalmából hirdette meg novellapályázatát a Magyar Napló Kiadó és a Magyar Írószövetség 2018-ban. A pályázat célja volt, hogy olyan novellák készüljenek, amelyek hőseiknek sorsában és a társadalmi élet jelenségeiben megmutatják az 1989–90-es rendszerváltozás, akár az azt közvetlenül megelőző vagy az azóta eltelt időszak társadalmi változásait, kulturális, morális irányait, határokon belül vagy kívül. Szerkesztőségünk olyan prózai műveket várt, amelyek magas szinten felelnek meg a novellaműfaj feltételeinek, új szépirodalmi értéket teremtenek, és a magyar nyelv kreatív írói alkalmazását tükrözik.
A felhívásra végül 140 pályamű érkezett, amelyek közül a zsűri 2019 novemberében négy alkotó írásának ítélte oda a pályadíjakat. A beküldött novellák között azonban több – témájának súlyánál, jobb esetben esztétikai értékénél is fogva – érdemes volt arra, hogy a szélesebb nyilvánosság elé kerüljön, ezért a kiadó úgy döntött, ezekből az írásokból készít egy antológiát, hogy a fontos történelmi fordulatnak méltó szépirodalmi emléket állítson. Vállakozásunk, ha nem is nagyszabású, de hiánypótló, hiszen a kortárs magyar irodalomban kevés az olyan alkotás, amely e jelentős esemény körülményeit ábrázolja.
Válogatásunkban tizenöt kisprózát nyújtunk át az Olvasónak; tizenöt olyan történetet, amely hűen tükrözi a bő harminc évvel korábbi életünket, emberi és társadalmi viszonyainkat. Hisszük, hogy e novellák együttes megjelenése képes a rendszerváltozás előzményeinek és összetett jelenségének számos vonatkozását felmutatni: a balatoni nyarakat a kelet- és nyugatnémet turistákkal; a március 15-én a budapesti Petőfi-szoborhoz látogató tüntetők lelkületét, akik az estét többnyire a rendőrőrsön töltötték; a gyárakban dolgozók tömeges elbocsátásának kényszerhelyzetét és túlélési kísérleteiket; egy újgazdag család életvitelét a ’90-es évekből; vagy egy elvhű rendőrezredes tragikus halálában az újjáéledő korrupció nehezen kivehető árnyait. S bár e novellák nyomós drámaisággal bírnak, jelentős részükön mégsem a rendszerváltozás feletti keserűség érződik, hanem a megpróbált ember küzdelmes életigenlése.
