Székely apokalipszis

A József Attila-díjas költő könyve dokumentumriportokat tartalmaz, de a szerző, hűen önmagához, a nyelvi erő, az egyéni kifejezésmód megörökítését legalább olyan fontosnak tartja, mint a tények megidézését a magyar szociográfiai irodalom legjobb hagyományait követve módszerével.
Ötven évvel ezelőtt, 1944 őszén a Keleti Kárpátokon átözönlő szovjet csapatok nyomában román szabadcsapatok - a Maniu-gárdisták - jelentek meg a Székelyföldön. Rémtetteiknek első pillanata a szárazajtai mészárlás volt. Szárazajta után a Székelyföld belsejébe, Csík, Gyergyó felé vezetett útjuk. Raboltak, fosztogattak, és gyilkoltak. Csíkmadarason kettő, Csíkkarcfalván egy, Csíkszentdomokoson tizenegy, Gyergyószentmiklóson három embert végeztek ki.
A könyv a dokumentumriport eszközeivel idézi meg a tragikus napokat, szólaltatja meg a ma is rettegő túlélőket.