Kiss Benedek Kossuth díjas, kétszeres József Attila díjas költő, műfordító 1943-ban született, Akasztón, háborúban. Gyerekkorát, ifjúságát az Alföldön töltötte, meghatározó létélményei onnan valók. Kalocsai gimnáziumi évei után, 1961-ben került Budapestre, 1967-ben az ELTE Bölcsész Karán végzett magyar szakos középiskolai tanárként. Az egyetemen tagja lett az Elérhetetlen föld antológiában jelentkező Kilencek költői csoportnak. A bolgár irodalommal Nagy László hatására ismerkedett meg. Napjainkig – számos antológián és bolgár műfordításkötetén kívül – 18 felnőtteknek, 11 gyermekeknek írt verseskönyve jelent meg. Az első közzétett verseivel 1967-ben jelentkező költő teljes alkotói pályáját végigkísérte a bolgár költészet iránti figyelem. Először 1970-ben utazott Bulgáriába, élményei mellett az alkotókkal kialakult barátságai is fordításokra ösztönözték. Ivan Canev Rózsa Endrével és Utassy Józseffel közösen átültetett művei mellett (Ivan Canev versei, 1985) két saját, magyarrá tett bolgár verseskönyvet adott közre (Önrekviem, 1998; Az én Balkánom: Szemelgetés a kortárs bolgár költészetből, 2003), s ezeken túl két további kötetben mesék sorát is anyanyelvére varázsolta (Krasztyo Sztanisev: Mesék a híres vándorcirkuszról, 1981; Angel Karalijcsev – Nikolaj Todorov: A Gólya Szilján, 1984). Minden jelentős, bolgár költőket bemutató magyar antológiában szerepelt, figyelme tükreként Bulgáriában Kрипта под езика (Nyelvem alatt kriptabolt) címen, Ivan Canev összeállításában, 2003-ban jelent meg versgyűjteménye. A költő e műfordítás-válogatásában a 19–20. század fordulójától a napjainkig terjedő korszakhatárok közötti bolgár líratörténet íve is megrajzolódik. Az ötven szerzőtől válogatott százötven versátültetés hidakat alkotó művészi erői Kiss Benedeket a Nagy László utáni bolgár versfordítások legjelentősebb magyar műfordító-lírikusává emelik.
