(Nagy László és Szécsi Margit egymáshoz írott versei)
Nagy Lászlónak és Szécsi Margitnak az ötvenes évek elején fogant szerelme, majd házassága létük legnagyobb erőforrásokat adó élményeként nyilatkozik meg egymásnak, egymásról írott verseikben. A két látómezőből fogant, az élet legpompásabb viszonyát megidéző két verscsoport mégsem csak szenvedélyükről, házasságukról, eszményeik és költészetük egymást átsugárzó fényeiről alkot érzékletes tükröt. Háttérvilágukban a zsarnoksággal, forradalommal, a szellem lázadásaival telített – az ötvenes évektől halálukig ívelő – magyar történelmi időszak is megjelenik, a két szerető ember „szimultán” versanyaga ezért társadalomtörténeti jelentőségű is.
A kötetet (halála előtt másfél évvel) Nagy László és Szécsi Margit gyermeke, Nagy András grafikusművész válogatta és szerkesztette egységes művé. A huszonöt Nagy László és tizennyolc Szécsi Margit-művet tartalmazó kötet mindkettejüket átölelő emlékkönyvként s a kor társadalmi-emberi világának tanulságos mementójaként kerül az olvasók kezébe.
