Repkény a falon

Vannak férfidolgok. Hogy mik ezek? Erről Bodor Ádám, Monoszlóy Dezső, Bíró Gergely, Sinka István, Kodolányi Gyula, Serfőző Simon és sok más szerző munkáit megismerve kaphatunk választ. Ezek az írások – idézve az egyik esszé címét – egyfajta Hungarikumok kalauza, amiben az erdélyi kulturális, szociális áramlások éppúgy megjelennek, mint a fiatalok sorsának alakulása vagy a rendszerváltás. A „Férfimunka” írásainak szerzője még a gender-láz előtt a szerző már bepillantott a „Legyezők mögé”, és sorra írta az elemzéseket a nősorsokat, női archetípusokat bemutató könyvekről, s az azokat jegyző női szerzőkről, amelyek e kötet második fejezetében jelennek meg. Ha együtt leselkedünk az elemző Hegedűs Imre Jánossal, beleláthatunk – többek között – Supka Magdolna és Féja Géza levelezésébe, együtt ringhatunk László Noémi költői papírhajóján vagy konokul figyelhetjük Jakab-Köves Gyopárka regényeinek alakjait. Nem véletlen az sem, hogy a harmadik fejezet a „Mérleg” címet viseli, ami nem más, mint hiteles szakmai tekintetek gyűjteménye. Olyan gyűjtemény, amely alkalmas arra, hogy támogassa a valódi, a megalapozott önreflexiót, a reális önértékelést, azt, amire nem csupán az embernek, de az irodalomnak is egyre nagyobb szüksége van.
Íme, egy kötet, amelynek lapjait kezünk helyett az írásmód kedélye és derűje forgatja, és amivel együtt töprenghetünk azokon a kérdéseken, amelyek ugyanúgy behálózzák életünket, ahogy a repkény a házak falát.