Ecsetvonások a politikus pályaképéhez
A kötet szerzői a 20. századi magyar politikatörténetnek egy sajátos történészi látásmódját kínálják az érdeklődő olvasóknak. A három szerző a snagovi jegyzetek elemzéséből kiindulva Nagy Imre pályaképét 1956 előzményeibe és a rendszerváltás politikai folyamataiba ágyazottan tárgyalja. A munka egymásba csúszó történeti időkben értelmezi a Snagovban fogva tartott Nagy Imre gondolkodását, ennek keretében hangsúlyos szerepet kap a szocialista törvényességhez, a semlegességhez, a koalíciós kormányzathoz, majd a forradalmasodó nemzethez való viszonyának kérdése.
„Téved az, aki Nagy Imrétől mást követel, mint amit önmaga vállalt. Ha ez bekövetkezik, könnyű őt elmarasztalni. Csakhogy ez önmagában történelmietlen lépés lenne. Az viszont igaz, hogy elemezve a rákosista szocializmus válságának az okait, Nagy Imre értékelhető megoldásokat képzelt el a szocializmus konszolidációja érdekében. S ez az adott összefüggéseket és politikai helyzetet tekintve történetileg jelentős törekvés volt. A forradalmárokat és Nagy Imrét tehát nem a nézetazonosság rendeli egymás mellé, hanem az a sors, amelyet Kádár szánt neki. A halál, a mártíromság összeköt, mítoszt teremt, s ha elemzünk is, ezt a mítoszt bántani, sérteni nem érdemes, annál inkább értelmezni szükséges.”
