Lászlóffy Aladár életművében a lírikusi, írói, filozófiai, közgondolkodói minőség kezdettől átjárja egymást. Esszéi túlnyomó többségében a lételemzés és a nyelvi bravúrok találkozásainak egyedi műfaját hozza létre. Témái mindig égetően időszerűek, ugyanakkor történelmünk mélyeibe pillantanak. Újra meg újra szembesítenek ősi és visszatérő sorshelyzeteinkkel.
Tükröt tart elénk, látjuk: történelmi botrányok között élünk. Ezek riadalmai rendítik meg mindennapi életünk egyensúlyát. Ezeknek a vészes egyensúly-vesztéseknek az ellenében nyúl az író évezredek emlékeinek "nagy elsősegélydobozához". Apáink, nagyapáink, messze őseink hasonló, túlélt botrányainak kimeríthetetlen példatárát lapozza, s szellemi, lelki erőforrásként a közelünkbe hozza őket.
Az eredeti gondolatvezetések, merész asszociációk mindig az időszerű helyzetekből fakadó kiútkeresés szülöttei, amelyek egy sokoldalú személyiség játékos és virtuóz nyelvi kifejezőkészségében öltenek testet. Így olvad össze az elmélkedés a költészettel és kultúrtörténetünk izgalmas szellemidézésével
