Lehóczky Ágnes az irodalomban nem példátlan, de mégiscsak szokatlan dolgot művel: egyszerre két nyelven, magyarul és angolul ír. Három angol verseskötete mellett a Palimpszeszt a harmadik magyar nyelvű. Félreértés ne essék: nem önmagát fordítja, innen oda vagy onnan ide, hanem két külön költészetet hoz létre, amelyek mégsem függetlenek egymástól.
A szerző prózaversei emléklenyomatok, megelevenedett palimpszesztek, amelyeken a régi, komputernyelven szólva felülírt történések minduntalan átütnek az újabbakon. A történésből emlék, az emlékből írás lesz, és ezt az időbeli utat a versek másik alapmetaforája a térbeli utazásra mintázza rá.
A kötet nemcsak metaforikus, hanem valóságos palimpszeszt is. Amelynek ki kellett alakítani a poétikáját is. A szeszélyes és mégis szigorúan elrendezett térbeli, időbeli, és nyelvi egyidejűségek, különválások és egybeolvadások pontos lírai megfelelője az a képlékeny vers- és formanyelv, amely Lehóczky Ágnes költészetének oly egyéni sajátossága.
