Majoros Sándor 1956-ban, a 2006-ra szétesett Jugoszlávia magyaroktól lakott északi csücskében, a gyönyörű nevű Bácskossuthfalván született. A Gion Nándor, Csáth Géza, Kosztolányi, Papp Dániel novellaírói örökségét a 20-21. században markáns vonásokkal folytató író történeteinek legjelentősebb részét – noha szerzőjük 1991-ben Budapestre költözött –, mindmáig a szülőföld adja. S miközben az alkotó bebizonyítja, hogy a Bácskában szerzett antropológiai, lélektani, történeti és nyelvi élményanyag az emberi lét egyetemes kérdéseire sugárzó minőségben méltó rá, hogy novellák tucatjaiban öltsön formát, arra is rámutat, hogy a választott műfaj az, amellyel ez a világ a maga totalitásában leginkább megragadható. Elbeszélései villanófény-erővel világítanak be nem csupán az egyéni és a közösségi sorsokba, hanem a társadalom szerkezetébe és a történelem menetébe is. Parasztok, kereskedők, munkások; magyarok és más népekhez tartozók létdrámájának és életörömének gazdag ábrázolásával olyan körképet ad át az olvasónak, amelynek – sajátos vajdasági eposszá növő – mozaikdarabjaiból e vidék teljesebb története és sokágú tudati öröksége beszél.
