Das Novellengewinde der Verbannten Geschichten schlägt im ungarischen dörflichen Milieu einen Bogen vom Zweiten Weltkrieg bis zum Wendejahr 1989. Wenn ein Teil der Novellen die von einem Kind erlittenen seelischen Hiebe präsentiert, vergrößert ihr überwiegender Teil die Momente der Wende der geschichtlichen Zeiten: den gleichen Verfall der Seele, der Moral und der Tradition im Krieg, während der forcierten Kollektivierung und der Revolution von 1956 sowie die Auflösung der Harmonie zwischen Mensch und Boden, und stellt anhand von Schicksalsformeln die leichteren und schwierigeren Möglichkeiten und manchmal die Unmöglichkeit des Überlebens dar.
Oláh János schreibt darüber, was nicht nur ihm, sondern auch der Generation seiner Eltern und Vorfahren sehr schmerzt. Der Schmerz der Ahnen verschmilzt sich mit jenem des eigenen. Eine düstere Welt offenbart sich in diesen Geschichten, das menschliche Schicksal erweist sich fast immer als öde und hoffnungslos. Es ist verständlich, denn Krieg, Diktatur und das ins Blut Ertrinken der Revolution das Leben der Gesellschaft definiert.
(Vasy Géza)
**
„…jó volna végre mai szemmel, mai érzékenységgel hozzányúlni a nemzeti önismeret hatvan éve tabuként kezelt témáihoz, aztán a maiakhoz is (…) Amíg a nemzet s benne megtartó erőként a nép létezik, addig a népi irodalomnak is van létjogosultsága. Ha eltűnik, a nép emlékezete tűnik el vele. Az irodalomnak – miközben természetes joggal foglalkozik az egyén, a lélek belső ügyeivel – meg kellene jelenítenie azt a közösséget is, amelyben létezik. A népi irodalom tehát nem csak a parasztokról szóló irodalom. A nép a kis egzisztenciák világa, a nemzet kilencven százalékát ők alkotják, mi alkotjuk. Ha a nemzet nagyobb részének ábrázolásával, gondjainak, panaszainak számbavételével nem foglalkozik senki, s ha a feladatot önként vállaló néhányak eltiltatnak az igazi nyilvánosságtól, összeomlik a nemzettudat” – vallotta Oláh János egy beszélgetésben.
A szerző első kispróza-füzére, Az Örvényes partján 1988-ban jelent meg, második novelláskötete, a Vérszerződés csaknem másfél évtizedre rá, 2001-ben. A Száműzött történetek e két könyv írásainak zömét egyesíti átdolgozott formában, és – Az Örvényes partján mintájára – szintén a „novellafüzér” műfaj-megjelölést kapta. Az elbeszélések képzelt falusi színterein – Örvényes, Avaskér, Varasd – a második világháború és a következő évtized történései elevenednek meg. Míg az írások egy része a valóságra eszmélő gyermek lelki ütközéseit mutatja be, túlnyomó többségük a történelmi idők fordultának pillanatait nagyítja ki: a háborúban, téeszesítésben és forradalomban egyaránt a lélek, erkölcs, hagyomány pusztulását, ember és föld harmóniájának megbomlását ábrázolja, sorsképletekben láttatva a túlélés könnyebb és rögösebb lehetőségeit, olykor lehetetlenségét.
