Mi mindent tudnánk meg a második a világháborúról, ha Anna Frank életben marad, s történészként dolgozik felnőtt korában? Mi mindent mondhatott volna el nekünk Radnóti Miklós, ha túléli az „erőltetett menetet”, vagy Petőfi Sándor, ha nem jön az a dzsidás? Mindezt már sajnos nem tudhatjuk meg. E könyvnek és szerzőjének köszönhetően azonban megtudhatjuk, milyen az, amikor a történész maga is szemtanú, pontosabb időrendben: a szemtanú maga is történész. Rezsőházy Rudolf esetében egyrészt megszólal a kor, a társadalmi idő, és megszólal a saját akkori életkora szerinti önmaga a történések aktuális jelenébe ágyazva: hic et nunc. E kötet hetvenegy év itt és mostját öleli fel, s mutatja be 1944-től Magyarország viszonyait, majd a szökés, az emigrálás próbatételeit követően a befogadó országban zajló magyar életet. Az ember, a szemtanú, aki mindent följegyzett, és a történész, aki évtizedeken át kutatott, e könyvben nem kevesebbre vállalkozik, minthogy adalékokat adjon egy – nagyon hosszú – korszak megértéséhez. Ez a könyv alcímében megfogalmazott vállalás talán a legnehezebbek egyike, hiszen nem elég hozzá sem a személyes tapasztalat, sem az elméleti felkészültség: mindkettőre szükség van, együtt és egyszerre.
