Talpra állás Trianon után

Tisztelt Olvasóim!
    Bizonyára furcsának találhatják az ajánlást és a kötet címét. Utóbbi egy Magyar Nemzetben megjelent interjúm címe, míg az ajánlás azoknak szól, akiknek áldozatos, gondos gyógyító- és ápoló munkája nélkül ezek az írások soha nem születhettek volna meg.  Miért nem- -- kérdezhetnék/kérdezhetik.  Azért mert 2019. április 1-e és 2019. november 12-e között 226 napot töltöttem  a Szent Margit Kórházban, illetve a Honvédkórházban  és senki nem lehetett biztos abban, hogy onnét még élve kikerülök.
   Azoknak a segítségével, akiknek e kis kötetet ajánlom – és sokaknak saját istenünkhöz küldött fohászuknak köszönhetően élve kerültem ki a kórházból. Modhatni: újjászülettem.
   A hazatérésem után még közel három hónap telt a talpra állásig. Gondoskodó, szerető, féltő társ segítségével sikerült ismét magamra találni, már amennyire ez lehetséges volt az átéltek után.
  Az itt közölt interjúk, cikkek és tanulmányok a talpra állás utáni hónapok „termései”. Sok nehézség és néha szenvedés közepette születtek, de talán megérte megírni azokat. Megerősítettek abban, hogy érdemes ismét nekifogni.
   Ezekben az interjúkban, írásokban is ugyanúgy vélekedem a múltunkról, mint egykoron. A korábbi -- mintegy négy évtized alatt megjelent --írásaim esetében is a legjobb ismereteim és tudásom szerint fogalmaztam meg a gondolataimat s tettem ezt most is.