Tereza Boučková: Őrülten szomorú történetek

Tereza Boučková elbeszéléskötetének tizenhárom őrülten szomorú történetében a szomorúság jelenléte néha rendkívül konkrét, szinte kézzelfogható, máskor elmosódott, alig észrevehető. A szövegek egy része ennek ellenére egészen vidám hangvételű, ironikus, sokszor meghökkentő. Stílusát egyértelműen a minimalizmus jellemzi, elbeszéléseiben mégis miden benne van: a szeretetéhség, az elfogadás, csend, barátság iránti vágy, a belső békére vagy legalábbis nyugalomra való törekvés egy lepusztult, teljesen kihűlt házasságban csakúgy, mint a sors tragikus alakulásával való elszánt szembenézés. Tereza Boučková határozottan és kompromisszumok nélkül lép be idegen életekbe. Úgy tűnhet, hogy minden, amit mások látószögéből, átéléssel és szenvedélyesen elmesél nekünk, vele magával történt meg. Pedig ezek mindennapi emberek mindennapi történetei.

Tereza Boučková (1957) cseh író, forgatókönyvíró, publicista, Pavel Kohout cseh írónak, a Charta 77 mozgalom alapító tagjának leánya. Első kötete az Indiánský běh (Indiánfutás) volt, amelyért 1990-ben Jiří Orten díjban részesült. Ezt a Křepelice (Fürjecske, 1993) és a Ha szeretsz egy férfit (Európa, 1997) követte. Publicisztikai írásait két kötetben publikálta, és két filmforgatókönyv is fűződik a nevéhez, a 2002-es Smradi (Csibészek) és a 2009-es Zemský ráj to napohled (Akár egy földi paradicsom). Az önéletrajzi ihletésű A kakas éve (Cartaphilus, 2011) 2008-ban a legnagyobb példányszámban eladott cseh könyv volt.