Az emlékkönyv nem ismeretlen a magyar irodalomban. Tartalma változatos lehet, olykor az életút, a pálya részletei villannak fel, kortársak emlékeznek versben és prózában az elhunytra, máskor komoly tanulmányok mérlegelik az eltávozott író-költő életművét. Legutóbb Bella István szeretetre méltó személye és lírai oeuvre-je késztette megszólalásra a kortársakat, akik a Hetek költői csoportjának volt meghatározó tagja. Ezúttal a Kilencek jeles alkotója, Utassy József emlékezetét idézzük fel a változatos műfajokban. Válogatást kapunk a költő utolsó, és kötetben meg nem jelent verseiből, olvashatjuk novelláit, kritikáit, ajánlásait. Prózái azt mutatják, ezen a téren is „oroszlánkörmöket” mutatott, kritikáiban pedig az éles szemű elemzés, az értékek kiemelése és a hibákra való rámutatás egyaránt helyet kapott.
Az életút különböző szakaszai – bükkszenterzsébeti gyermekkor képei, az egri középiskolás kalandok, az eszméltető egyetemi évek – érzékletes módon állítják ekénk a költészetnek korán elkötelezett, már általános iskolában verseket faragó kisfiút. A hetvenes évektől sok csapás érte, a „változások” kikezdték ép pszichéjét. Ezért szerettük volna – a néha mulatságos fordulatoktól sem mentes – történeteken át bemutatni, milyen ragyogó kedélyű, humorú a társaságot elbájoló egyéniség volt. A szűkülő tér, lehetőségek ellenére tehetsége túlnőtte a bajokat. Mert egyre-másra születtek a szebbnél-szebb versek. Az egész ország ismerte, szerette. Nem csak olvasói, rajongói is voltak. Ő volt a Zúg március költője. 2008-ban Kossuth-díjjal ismerték el munkásságát. Betegségeit kiheverni, gyógyulni Rédicsre húzódott feleségével, ebbe a kis határmenti községbe, amely számos versében szerepel. 2010 augusztusában váratlan halálhíre bejárta az országos sajtót.
Az itt közölt versek, nekrológok mutatják: milyen széles körben keltett visszhangot távozása.
A kritikai szemelvények, esszék, tanulmányok pedig egyre nyilvánvalóbban rajzolják ki az életmű valódi nagyságát.
