Nemzedékünk viszonyát az irodalmi hagyományhoz erős, sokszor politikailag meghatározott kánonok rajzolták meg, ami azt eredményezte, hogy a modern szövegekkel való fokozatos ismerkedés során sokszor visszafelé, egy-egy kortárs mű kapcsán kerültünk valódi kapcsolatba korábbi szerzőkkel. Valaczka András írásai viszont azt sugallják, hogy a művek nemcsak előzményként hatnak, hanem visszamenőleg is segítik az értelmezést. Hogy Zrínyi vagy Berzsenyi éppúgy része az olvasói tudatot meghatározó hagyománynak, mint Szabó Lőrinc, Weöres Sándor vagy József Attila, s hogy e költők verseinek újraolvasásakor rejtett kapcsolódási pontokra bukkanhatunk. A szerző által felkínált szempontok sokfélék, érdekesek, a tárgyalt művekkel élő, közvetlen viszonyt feltételeznek - és teremtenek is.
