Az utazó kockáztat. Volt idő, amikor a hosszabb utakra vállalkozók indulás előtt végrendelkeztek, hiszen a világ kiszámíthatatlan, a jövő bizonytalan, korántsem biztos a hazatérés. Vassányi Miklós, a filozófus és nyelvész egyaránt otthonosan mozog a középkori teológusok és az amerikai őslakos indiánok és az eszkimók világában. Ezt az otthonosságot az egyetemek, a könyvtárak, a gyűjtemények és múzeumok csöndes kényelme biztosítja. De mi történik akkor, ha a tudós kilép a könyvtárból, és maga mögött hagyja a jól ismert szabályokat és rendet, ha az iskolázott nyelvész belép a bábeli nyelvzavar mindennapjaiba? Ha elindul Minnesotából Alaszkába, majd Mexikóba, azután végigjárja az USA keleti partját, s ha ezt ráadásul a családjával teszi meg, feleségével, Ágival, a tinédzser Virággal és az óvodás Vanesszával? Megtörténik szinte minden, ami az ismeretlennek nekivágó, szűk pénztárcájú családdal megeshet. Az érzékletesen megírt útinaplóból megismerjük a merész vállalkozás derűs és lidérces pillanatait, láthatunk burleszkbe illő jeleneteket, egzotikus állatokat és embereket, fenséges és ellenséges természeti jelenségeket és tájakat. A szerző ha akarná sem tudná levetkőzni a tudós tanárt. Tanítja az olvasót, ámde mindvégig az az érzésünk, hogy a naplóírás gyógyír arra a sok-sok megpróbáltatásra, mellyel a könyvtárak és egyetemek falain belül soha nem találkozhatott volna, s amelyek végső soron a szeretteiért érzett felelősséget erősítették benne, és az önismeret belső utazásának eseményeivé alakultak át.
