"Verekedni utolsó emberig"

1849. július 20-án délután magyar huszárok és a lengyel légió lovasai csaptak össze orosz huszárokkal, dzsidásokkal és doni kozákokkal a Galga menti Tura közelében húzódó homokos, sík vidéken. A Magyarország területére benyomult orosz birodalmi hadsereg főerőinek közelében megvívott ütközetben a tiszai hadsereg lovashadosztályába beosztott huszárszázadok és lengyel dzsidások több órán át derekasan helytálltak az orosz Tolsztoj altábornagy lovaskülönítményével szemben, s csak akkor húzódtak vissza, amikor nehéztüzérségével beérkezett az ellenfél támogatására küldött gyalogdandár. "Amint ráütöttünk az oroszokra, egy-két perc alatt be voltunk kerítve. Iszonyú küzdelem és mészárlás fejlődött ki; szabadulnunk semerre sem lehetett, mi volt más hátra, mint verekedni utolsó emberig, vagy megadni magunkat. Mi inkább akartunk meghalni. Sorainkban küzdött önkéntesen Dessewffy Arisztid, teljes tábornoki díszben, mellén a másodrendű érdemkereszttel, s mert a veres attilát meg a keresztet látták a muszkák, később állították, hogy az a püspök, aki velünk attakírozott, roppant vitéz volt" - emlékezik vissza az ütközetben súlyosan megsebesült Degré Alajos író, a 16. Károlyi huszárezred századosa a legforróbb pillanatokra. Beszámolója alapján az olvasó szeme előtt filmszerűen peregnek a véres kézitusa képei, amelyeken mindenekelőtt a hősiesen verekedő, példájukkal a képzetlen, újonc huszárokat buzdító tisztek alakja elevenedik meg. A kötet a 2008. július 21-én Túrán rendezett emlékkonferencia előadóinak tanulmányait és az ütközet történetére vonatkozó okmánytárat tartalmazza.