Vannak, akik úgy vélik – főleg, ha saját magukról van szó –, hogy amit már megírtak, csak hiteles lehet. Ha azonban magunkba nézünk – s ez vonatkozhat sokunkra, az idősebb és a középgeneráció tagjai közé tartozókra –, akkor bizony elgondolkozhatunk egy-egy korábbi mondatunkon, állításunkon, jelzőnkön. Lehetséges ugyan, hogy azt nem mi írtuk, hanem a szerkesztő illesztette a szövegbe, de a megjelent publikációban mégis szerepel, és a nevünket adtuk hozzá. Ha így volt, akkor ma is vállaljuk, de éljünk kellő kritikával, magunkkal és másokkal szemben is. Ne tegyünk úgy, mintha az 1940-es évek végétől az 1980-as évek végéig nem kellett volna bizonyos esetekben és helyzetekben „kompromisszumot” kötni. Napjainkban viszont nem kell, és nem is szabad olyan kompromisszumot kötni, amely a tudományosság kritériumait írná felül, és mások elvárásaihoz igazítaná a történész gondolatait.
Sazkály Sándor
