Az Emberi Erőforrások Minisztériuma a korábbi Életút (2011) és Hogyan őriztük meg… (2012) pályázatainak tapasztalatai azt mutatják: az idősebb nemzedék megtanult együtt élni azzal, hogy soha nem lehet olyan helyzet, hogy valami ne hiányozna, időskorára azonban „az öregedő embernek nem a hiányai, hanem a többlete fáj legjobban, de nem tudja senkinek odaadni” (Jókai Anna). A minisztérium ezért 2013-ban meghirdette a következő, Életünk című pályázatát, hogy a sok esetben csupán az elbeszélők emlékeiben élő történetek, események, hagyományok, szokások, morális értékek átörökítődjenek a következő nemzedékek számára. Akár az egyes emberek életútja, akár a különféle történelmi események személyes megélése, vagy a tartós házasságban élők közös sorsvállalása a személyesség adta hitelesség révén életszerű értékek áthagyományozását teszik lehetővé.
A pályázatra beérkezett közel négyszáz pályaműből százhat nyert el díjat – jelen kötetünkben közülük válogattunk. Az írások a szerzők születési sorrendjében követik egymást, ezáltal nemcsak az egyes nemzedék mentalitása rajzolódik ki, de a XX. századi magyar történelem viharos pillanatai is: az ország közel száz évvel ezelőtti szétszakítása, a II. világháború, a deportálások, a hadifogolytáborok, a kitelepítések vagy 1956. Az írások legtöbbjében az elbeszélt szörnyűségek sötétjén átsüt a kitartás, a hűség, a hazaszeretet és a hit – és persze a mindennapi, praktikus furfang, mert a szükség találékonnyá teszi az embert. A két kötetben szereplő szerzők élete az akaraterő, a kitartás, a jó szándék és az emberség diadaláról tesz tanúságot.