Bágyoni Szabó István Kolozsváron magyar nyelv és irodalom szakos diplomát szerzett. Előbb Nagysármáson, majd Tordán tanított, ahol a líceum aligazgatója lett. Megszervezte Lászlóffy Aladárral és Vásárhelyi Gézával a tordai Jósika Miklós Kört,melynek 1970–1976-ban elnöke volt. 1974-től 1989-ig az Utunk irodalmi hetilap szerkesztőjeként működött. 1989-ben áttelepült Budapestre, az Unio c. folyóirat rovatvezetője, 1991-ben néhány hónapig az Új Magyarország kulturális rovatának munkatársa, 1992-től a Pest Megyei Hírlap szerkesztője, majd a Polisz főmunkatársa. Költészetének, prózájának ihlető forrása szülőföldje, Aranyosszék. Jelentős műfordítói tevékenységet is kifejtett, műfordításai önálló kötetekben jelentek meg. Kötetei: Az idő festett orcái, esszék, beszélgetések, jegyzetek (Budapest, 2010), Erdélyi hármasoltár (Kolozsvár, 2015), Egy íróasztal vendégei (Győr, 2015).