Berki Viola (1932-2001)

Berki Viola Kiskunhalason született 1932. május 5-én. Felmenői többnyire református gazdálkodók voltak. Az elemi iskolát szülővárosában végezte, majd Budapesten a Képzőművészeti Gimnázium grafikai osztályának hallgatója lett. 1951-től a Magyar Képzőművészeti Főiskola tanulója volt, de 1954 és 1955-ben politikai okokból kizárták. Ezalatt a Köztársaság téri kertészetben gereblyézett. 1958-ban Fónyi Géza tanítványaként végzett a Főiskolán. 

Még kizárása idején megfestette a Szilády Áron Gimnázium tanárainak portréit. Időnként visszatért szülővárosába, de ekkortájt már többnyire Budapesten tartózkodott. 1944 és 1962 között a ferencvárosi Kinizsi utca 31-ben, 1962-től 1977-ig pedig a Ferenc krt. 19. számú épületben lakott. Még 1961-ben műteremként megkapta a Bécsi utca 1. szám alatti épület saroktorony-tetőterét, 1986-ban pedig házon belüli cserével Kondor Béla korábbi műtermébe költözött.

Egykori fővárosi lakóhelyét, a Ferenc körút 19. számú házat 2012 óta emléktábla jelöli. 1959-től 1961-ig az Óbudai Hajógyárban dolgozott − rajzokat és festményeket készített. 1961 és 1963 között Korniss Dezső szentendrei műtermében alkotott. Itt került kapcsolatba olyan művészekkel, mint Barcsay Jenő, Miháltz Pál, vagy Szántó Piroska. A 60-as évek elején Kondor Béla szomszédja, majd közeli barátja lett. Kondor műtermében ismerte meg többek között Pilinszkyt, Nagy Lászlót (aki később verset is írt hozzá), Sarkadi Imrét, Erdély Miklóst, Kő Pált és Gross Arnoldot. Ekkortájt, a Szovjetúnióban tett utazásai alatt megismert orosz kolostorok és kisvárosok művészeti ábrázolásai nagy hatással voltak rá. 1964-es, a Fiatal Képzőművészek Stúdiójában rendezett tárlatán művei feltűnést keltettek. Első önálló kiállítását a Mednyánszky Teremben rendezte a következő évben. Az 1960-as években nagyszámú stilizált tusrajzot és akvarellt készített. 1966-tól több nagy kiadó (Helikon, Szépirodalmi, Móra) megbízta szépirodalmi művek és gyerekkönyvek illusztrálásával, valamint  az Élet és Irodalomban is rendszeresen publikálhatta grafikáit.  A folyóirat szerkesztőségében ismerte meg Juhász Ferencet és Mezey Katalint, akivel életre szóló barátságot kötött. 1969-ben nyerte el a Tárnok Utcai Általános Iskola mozaikpályázatát. A következő két évtizedben még több nagyméretű falképet készített. 

1970-es, Derkovits-teremben rendezett kiállításán húsz festményét állította ki. Ettől kezdve rézkarcokat, majd szitanyomatokat is alkotott. A 70-es évek közepétől kezdve művészeti tevékenységének elismeréseként számos díjat kapott: 1975-ben a Munkácsy-díj III. fokozatát, 1984-ben Érdemes Művész lett, 1995-ben Kiskunhalas díszpolgárává avatták. Az ezredfordulón Elveszett Pásztor (Sós Imre emlékezete) című képével elnyerte a Magyar Művészeti Akadémia aranyérmét. Még 1999-ben több mint száz - többségében az 1980-90-es évekből származó − művét adományozta szülővárosának. Állandó kiállításának Kiskunhalas város képzőművészeti gyűjteménye, a Halas Galéria ad helyet.

Élete vége felé létrehozta a Berki Viola Alapítványt (2016 óta Berki Viola Közalapítvány), mely idős, rászoruló képzőművészeket támogat. 

2001. március 26-án hunyt el Budapesten. Képzőművészeti hagyatéka is Kiskunhalasra került. Még ugyanebben az évben ősszel életmű-kiállítás keretében mutatták be műveit az Ernst Múzeumban.

Illusztrációi

• Jane Austen életműsorozatának borítótervei (Európa Könyvkiadó, 1970-es, 1980-as évek)
• A Zsoltárok könyve, Református Zsinati Iroda Sajtóosztálya, Budapest, 1977
• Arany János: Hunyadi balladák, Magyar Helikon, Budapest, 1979
• Bart István (szerk.), Széphistóriák, Magyar Helikon, Budapest, 1975
• Gárdonyi Géza: Isten rabjai, Budapest, 1974
• Gózon István, Mint én, földmíves költő... szemelvények Gózon István parasztverselő elbeszélő költeményeiből, Magyar Nemzeti Múzeum, Budapest, 1959
• Janó Ákos: Kiskun parasztverselők, Kiskunhalas Város Önkormányzata – Thorma János Múzeum, Kiskunhalas, 2001
• Kányádi Sándor: Farkasűző furulya, Budapest, 1979
• Kármán József: Fanni hagyományai, Magyar Helikon, Budapest, 1974
• Kiss Benedek, Csiga, csiga, facsiga – Gyermekversek, Forrás Kiadó, Kecskemét, 1976
• Mezey Katalin: Kivala Palkó Nemlehet-országban, Kézirat Kiadó, Budapest, 1999
• Sáfár Sándor, Szögkirály – Cigány mesék, Móra Könyvkiadó, Budapest, 1973
• Tóth Benedek, Nincs visszaút! Szépirodalmi Könyvkiadó, Budapest, 1975
• Varga Domokos: Erdei esztendő, Móra Könyvkiadó, Budapest 1979

Művei közgyűjteményekben

• Damjanich János Múzeum, Szolnok
• Ferenczy Múzeum, Szentendre
• Göcsej Múzeum, Zalaegerszeg
• Herman Ottó Múzeum, Miskolc
• Magyar Nemzeti Galéria, Budapest
• Nógrádi Történeti Múzeum, Salgótarján
• Petőfi Irodalmi Múzeum, Budapest
• Ráday-gyűjtemény, Kecskemét
• Sárospataki Képtár, Sárospatak
• Türr István Múzeum, Baja
• Halas Galéria, Kiskunhalas

Elismerései

• 1975: Munkácsy Mihály-díj
• 1978 és 1980: Szegedi Nyári Tárlat díja
• 1984: Érdemes művész
• 1994: A Magyar Köztársasági Érdemrend tisztikeresztje (polgári fokozat)
• 1995: Kiskunhalas város díszpolgára
• 2000: Magyar Művészeti Akadémia Arany-díja