Csoóri Sándor (Zámoly, 1930 – Üröm/Budapest, 2016) a Nemzet Művésze címmel kitüntetett, kétszeres Kossuth-díjas és kétszeres József Attila-díjas magyar költő, esszéíró, prózaíró, politikus, a Digitális Irodalmi Akadémia alapító tagja. 1955-től 1956-ig az Új Hang versrovat-szerkesztője. 1968-tól 1988-ig a Mafilm dramaturgja. 1987-ben részt vett a Magyar Demokrata Fórum megalapításában; 1993-ig az MDF elnökségi tagja. 1988-tól a Hitel című folyóirat szerkesztőbizottsági elnöke, 1992-től főszerkesztője. 1991 és 2000 között a Magyarok Világszövetségének elnöke. Díjai: József Attila-díj (1954, 1970), Herder-díj (1981), Bibó István-díj (1984), Déry Tibor-díj (1987), Kossuth-díj (1990), a Magyar Köztársaság Érdemrend középkeresztje a csillaggal (2000), Arany János-nagydíj (2003), a Magyar Művészetért Díj (2004), Magyar Örökség Díj (2005), Balassi-emlékkard (2006), Prima Primissima-díj (2008), Kossuth-nagydíj (2012), a Magyar Művészeti Akadémia Nagydíja (2013), a Nemzet Művésze-díj (2014). Főbb művei: Tudósítás a toronyból (szociográfia, 1963), Nomád napló (novellák, esszék, karcolatok, 1979), 80 huszár (irodalmi filmforgatókönyv, Sára Sándorral, 1980), A tizedik este (versek, 1980), Iszapeső (kisregény, 1981), Készülődés a számadásra (esszé, 1981), Tenger és diólevél (esszé, előadás, versek, 1982), Kezemben zöld ág (versek, 1985), Készülődés a számadásra (esszék, 1987), Nappali hold (esszék, 1991), Visszanéztem félutamból (esszék, 2004), Védőoltás. A magyar irodalom története az Ómagyar Mária-siralomtól napjainkig (válogatott irodalomtörténeti írások, 2011), Már én se volnék. Harminc év (válogatott versek, 2012).