A családi környezet (több ezer kötetes könyvtár), az igazi tanárok, professzorok, nemes példák hatása meghatározta, hogy „szellemi” pályám lett. Szüleim első generációs értelmiségi, „honoratior” típusok voltak, akiknél a társadalmi emelkedést a kiváló tanulás, a művelődés és a tisztesség jelentette. Gimnáziumi tanárként éltek Hódmezővásárhelyen, bár Édesapám Szegeden, a Bölcsészkar Nyelvtudományi Intézetének docenseként zárta a pályáját. Édesanyám német, francia, orosz és angol szakos tanárként minden iskola típusban (egyetemi lektorként is) tanított. Édesapám magyar, latin, görög és orosz szakon szerzett diplomát Debrecenben. Kandidátusi értekezését „100 év/1850-1950/ magyar irodalomtörténeti tankönyvei” címmel védte meg 1978-ban. Életük nagy élménye lett a Németh Lászlóhoz fűződő, emelkedett kapcsolatuk.
Ebből a közegből természetesnek látszott, hogy én is bölcsész leszek. Jó voltam irodalomból, 1963 tavaszán a Gyulai Diáknapok pályázatán arany érmet kaptam az „Ókor” című vers ciklusomért. Négy idegen nyelvből érettségiztem, oroszból, latinból és a fakultatív módon tanult németből és angolból. A fordulatot az hozta, hogy nemcsak a nyelvekben voltak kiváló tanáraim (a Szüleim), hanem a természettudományokban is. Nagyon élveztem mindet, a matematikát, fizikát, kémiát, biológiát, és nagyon vonzónak tűnt az orvosi pálya. Édesapám példája és kedvező rokoni körülmények vonzása hatott rám, hogy én is „debreceni diák” legyek. A Debreceni Orvostudományi Egyetem lett az életem intézménye! Minden épület minden sarkával, minden emberi lényével, fáival, tanításaival, küzdelemre kényszerítő kihívásaival, botlásaim kijavításával! A szigorló év döntő választás elé állított: klinikus legyek vagy elméleti kutató? Az utóbbit választottam (jól!). Ebben segített Édesapám példája, akinél láttam, hogy „tudományt” csinált, egyetemtől távol, a legnehezebb körülmények között is. Tudtam, ez a vágy bennem is mindennél erősebb. Így a Kórélettani Intézetben kezdtem kísérletes immunológiával foglalkozni, ezután pedig a III. Belgyógyászati Klinika Regionális Immunológiai Laboratóriumának vezetőjeként szereztem kandidátusi, majd MTA doktori fokozatot. 2001-ben lettem egyetemi tanár, három éve pedig „Professor Emeritusként” dolgozom a régi helyemen. Jelenleg a nyolcadik PhD hallgatómat segítem. Szerencsés módon megfordultam kutatóként több külföldi intézetben, Washingtonban, (Bethesdában) egy évig (1977-78), Moszkvában, Lipcsében, Rostockban, Rotterdamban rövidebb ideig. A több száz, magyar és angol nyelvű előadás után most is rendszeresen adok elő mindkettőn, de korábban tartottam szakmai előadást oroszul és németül is. Több, mint 300 közleményem jelent meg, többnyire angolul. A legfrissebb nemzetközi munkám az első tudományos bizonyítékot szolgáltatja arról, hogy a hagyományos tokaji boroknak lehetett védőhatása több féle rák megbetegedés ellen.
DE! Az irodalom, a családi örökség: a szellemi „anyanyelv-apanyelv”, Németh László hatása, a baráti köröm: Imre László, Görömbei András, Márkus Béla, Cs. Nagy Ibolya, Gál Sándor, nem csak fenntartotta a folyamatos „szenvedélyes olvasó” szokásomat, hanem még segítette is az irodalom aktív művelését a „fiókom” számára. Ebből Imre László és Görömbei András hatására léptem ki a „Németh László” élményeim és gondolataim publikálásával. A Németh László emlékülésen 2019-ben előadást tartottam az MMA szervezésében, ami nyomtatásban is megjelent. Most eljutottam oda, hogy ezekből talán egy önálló, gyűjteményes kiadvány összeállítható és megjelentethető lehetne.
Nejem, „fő támogatóm”, családorvos Debrecenben. Mind a kardiológus, mind a jogász fiam a Debreceni Egyetemen dolgozik PhD fokozattal. Öt kedves unokám van.
