Rákos Sándor (Kálmánháza, 1921 – Budapest, 1999) magyar költő, műfordító, esszéíró, kiadói szerkesztő, a Digitális Irodalmi Akadémia alapító tagja. Gimnáziumi tanulmányait Hajdúnánáson (1932-1937), illetve Nyíregyházán (1937-1940) végezte. Első versei 1940-ben jelentek meg. 1942-1944 között a Közgazdasági Egyetemre járt. 1944-1945 között a Nyírségi Magyar Nép munkatársa volt. 1946-ban költözött Budapestre: a MOKÉP sajtóosztályán dolgozott 1949-ig. 1949-1951 között a Révai, majd a Szépirodalmi Könyvkiadó szerkesztője volt. 1951-től szabadfoglalkozású író. Első köteteit tragikus, lázadó hangnem, az élet abszurditásának kifejezése jellemezte. A túlélés esélyének a szigetszerűen megteremtett saját világot látta. Lírájának jellegzetessége a protestáns zsoltáros hang. Lefordította az akkád ékírásos eposzokat és verseket. Az 1970-es évek második felétől a szereplíra új válfaját hozta létre. A Csörte című gyűjtemény (1991) az öregséggel birkózva formálja képpé egy élet summázatát.